Időnként viszolyogva néztem, hallgattam Bencsik András szánalmas vagdalkozásait, amit az egyik kereskedelmi TV stúdiójában művelt, több más újság főszerkesztőjével. Természetesen '56-ról és a megszüntetett Népszabadság "ekézéséről" ékeskedett a Magyar Demokrata főszerkesztője. A gutaütés szemmel látható határára azonban akkor került, amikor vitapartnerei szembesítették azzal, hogy a jelenlévők közül, csak ő volt egyedül a Népszabadság munkatársa, szerkesztője anno a pártállami időkben, majd lett a rendszerváltás után fideszes demokrata.
Jutott eszembe erről szűk pátriám egyik nagyon régi "ikonja", aki '44-ben belépett a nyilas pártba, majd '46-ban kommunista lett, '56 október végén - ezt már én is személyesen láttam 9 évesen - saját kezüleg tépkedte le egy fegyveres bőrkabátossal az utcanév tábláinkat. Majd 1958-ban belépett az MSZMP-be és, mint megbecsült nyugdíjas hunyt el a '70-es évek elején. Szóval üzenem a "köpönyegeseknek": Tényleg, mindenkor van hova fejlődni - példa van előttük manapság is bőven - a határ pedig a csillagos ég. Pillanatnyilag.
