Noha sokáig tagadták, hogy részük lenne benne, utóbb kiderült, hogy hazugság volt. Már akkor tudható volt, amikor egyre több kormánypárti korifeus üdvözölte lelkesen és nem is titkolt kárörömmel a Népszabadság megszűnését. Szerintük ideje volt, hiszen a rendszerváltás nem is volt befejezett az ilyen orgánumok felszámolása nélkül. Tetszetős okoskodás, csak több hiba is van benne. Mindenekelőtt az, hogy nálunk a rendszerváltás békés átmenet útján valósult meg, ami azt is jelentette, hogy senkit nem vontak felelősségre korábbi tevékenysége miatt. A korábban a pártállamhoz kötődő sajtó jelentős része is tovább működött, természetesen megújult formában és tartalommal. Kétségtelen, hogy a Népszabadság is nevet változtathatott volna, ezzel is jelezve egy új korszak kezdetét, a magam részéről azonban kimondottan értékelem bátorságukat, amellyel felvállalták múltjukat, arról nem is beszélve, hogy a hazai piacon az újság neve valódi márkát jelentett. Ráadásul ez a múlt nem is volt annyira szégyenteljes, mint amilyennek egyesek utólag be akarják állítani, hiszen az állampárt kétségtelen kiszolgálása mellett többek között éppen e lap hasábjain nyílt lehetőség a reformtörekvések kifejtésére is. Arról nem is beszélve, hogy ez a Népszabadság már nem az a Népszabadság. A nevén kívül semmi köze sem volt az egykori állampárti laphoz, sem az állománya, sem a szellemisége nem egyezik azzal. A mai újságírókon számon kérni elődeik tévedéseit, esetleges bűneit nem igazán elegáns gesztus.
Ugyanakkor meggyőződésem, hogy Orbán Viktor és munkatársai túl nagy jelentőséget tulajdonítanak az írott sajtónak. Ágyúval lőnek verébre, amikor az írott sajtó feletti teljes ellenőrzést meg akarják szerezni. Hiszen az emberek legnagyobb része ma már nem innen tájékozódik. A Népszabadság korábbi gazdái is a példányszám drasztikus csökkenésével indokolták a lap megszüntetését. Ez ellentétes hatást is kiválthat, növelheti az érdeklődést a még meglevő ellenzéki lapok iránt. Ami pedig a kormánypárti politikusok érveit illeti, nem ártana visszaemlékezniük Antall József ma már szállóigévé vált mondására. „Tetszettek volna forradalmat csinálni!” – intette annak idején a miniszterelnök a harciaskodókat. Negyed évszázaddal később ezt még verbálisan sem lehet bepótolni.