Bulvár;halottak napja;Szabó Zsófi;szelfi;

- Vidám szelfi a híres apa sírjánál? - Szabó Zsófit osztják a Facebook-on

Nos, valójában van aki így, van aki amúgy gyászol, sokan félreértik, ha a bánat nem ölt látható "formát" az arcon, vagy a testtartáson. Míg másokat éppenséggel az irritál, ha valaki  túl hangosan, túl teátrálisan gyászol, szóval nem könnyű egy kevéssé toleráns társadalomban megfelelni a többség ítéletének, már persze, ha az illetőnek fontos a megfelelés. Azoknak mindenképpen az, akiknek nagymértékben éppen a társadalom érdeklődésétől, megítélésétől függ a (celeb)karrierjük. 

Most Szabó Zsófi futott bele egy ilyen helyzetbe: halottak napján rokonokkal édesapja, a közkedvelt színművész, Szabó Gyula sírjánál járt, ahol szelfi is készült, a képen - amit Zsófi a töménytelen mennyiségű, narcisztikus ilyen-szelfi, olyan-szelfi mellé ki is rakott a közösségi portálra - a lány arcán vidámnak tűnő mosoly.  

Lehet örülni az együttlétnek, mosolyogni is szabad Halottak napján, mint ahogy bárhol szelfizni is. De mindezt nem a temetőben, egy Édesapa sírjánál. Ha ezt nem érti Szabó Zsófi, akkor nem érdemes elmagyarázni... - írja az egyik neheztelő kommentelő.

Zsófika szelfibeteg. Mindig es mindenhol....????????????????,ez betegseg,komolyan! - írja egy másik.


Ez VALÓBAN ILLETLEN kép,nem való közösségi oldalra! Ezt az anyukája is megmondhatta volna Zsófinak,hiszen ő nevelte ilyenné - ezt egy nő, talán egy anya kommentelte.

Hihetetlen! Nem elég, hogy temetőben selfizel amin ràadàsul mosolyogsz, de ràadàsul posztolod is! Szàmomra felhàborító és szomorú!!! - írja szintén egy nő.

De sokan védelmükbe is veszik, egyszersmind támadják azokat, akik elmarasztalják kedvencüket a szelfizésért, egy jellemző példa:  

Kíváncsiságból látogattam el Szabó Zsófi oldalára, de én ennyi besavanyodott , mocskolódó írást (embert), nem láttam...Tisztelet a kivételnek!, de ezt néhányan élvezik? Ha nem szimpatikus Zsófi, ill. ahogyan él, amit csinál miért követik az oldalát??? Ez számomra érthetetlen...Szerintem mindenkinek szíve joga, hogy az tegyen és úgy ahogyan akarja, ahogyan NEKI! jó...

A fotó, ami az indulatokat kiváltotta: 

1956. októberének végén, a harcok hosszabb-rövidebb szüneteiben, meg-megindult az élet Budapesten és a nagyobb vidéki városokban egyaránt. Az emberek kimerészkedtek a pincékből az utcákra, a boltok kinyitottak, a pékek kenyeret sütöttek, az autóbuszokból kialakított mentőautók tülkölve szállították a sebesülteket a legközelebbi kórházakba. A Népszava riporterei az utcákat járták. Korabeli írásaikból szemezgettünk. Azoknak a napoknak igaz története olvasható ki írásaikból.