Részlet a levélből:
Tisztelt Schmidt Mária!
Sok mindent gondoltam erről az országról, a politikusokról, de ezt nem. Mondják, hogy a legjobb védekezés a támadás, de nem gondoltam volna, hogy ezt Önök is így gondolják. Ön azt állítja, hogy a fotón Dózsa László látható. Én azt mondom, hogy Pruck Pál látható a fotón, sőt a fénykép készítője is azt írta a fotó alá, hogy Pál Pruck.(...) Mocskolódás helyett elég lett volna annyit mondani, bocsánat, tévedtünk, kijavítjuk. De nem, ez nem megy maguknak, inkább lebűnözőzik, bemocskolják az embert. Igen, az édesapám rossz társaságba keveredett suhanc korában, ezt is felvállalta. Ettől még a fotón ő látható. (...) Ha most is név nélkül jelent volna meg, nem szóltunk volna egyetlen szót sem, de azt nem hagyom, hogy más neve szerepeljen rajta. Mert ez így, ebben a formában: hazugság. Azt pedig, hogy a halott édesapámat sértegesse, végképp nem tűröm.
Azt is tudom, hogy a nagykutyákat ez nem érdekli, piti plakátügy, de azért valaki csak ráléphetne az Ön lábára, hogy ez azért durva. Sem én, sem a testvéreim nem akarjuk elvenni Dózsa László érdemeit, ha vannak neki, de akkor ő se vegye el az én apám fényképét. Még akkor se, ha Pruck Pál az ’56-os forradalomban nem volt akkora hős, mint Dózsa László. Bár ahogy olvasom, úgy tűnik, az én apám is éppen akkora hős volt. Nem csinált semmit. Két dolgot kérek: fejezze be az apám mocskolását, és kérjen bocsánatot (bár tudom, hogy ez lehetetlen kérés). A másik kérésem: javítsák ki a képen a nevet (második lehetetlen kérés).
A teljes üzenet Schmidt Máriának itt olvasható.
Az '56-os Emlékbizottság társelnökének nyilatkozata, amire válaszként született a fenti levél, itt található.
