A találkozó előtt nagy kérdés volt, hogy vajon pályára lép-e az ujjsérülésével bajlódó veszprémi klasszis, Nagy László, aki már együtt készült csapatával, de a visszatérése még váratott magára. Szegeden leült a kispadra, a szünetben beírták a jegyzőkönyvbe, a második félidőben pedig pályára is lépett, szerzett két gólt, a védekezésben rengeteget segített társainak, de a megérdemelt hazai sikert nem tudta megakadályozni.
Az történt ugyanis az egész meccsen, ami itthon nem szokott előfordulni a veszprémiekkel: olyan ellenféllel találkoztak, amely nem tisztelte őket, nem ijedt meg tőlük, és végig vezetett ellenük. Ilyesmit itthon nem szokott átélni (elszenvedni) Xavi Sabaté edző csapata, de még a Bajnokok Ligájában sem fordul elő gyakran a magyar bajnokkal, hogy egyetlen percig sem tud előnybe kerülni egy mérkőzésen.
Az első tíz percben Aron Pálmarssonnak köszönhették a vendégek, hogy nem tett szert nagyobb előnyre a házigazda, a svéd klasszis három gólt szerzett a négy veszprémi találatból. A 17. percben Jonas Källmann indításból háromra növelte a hazai előnyt (9-6), de még öt perc sem telt el, s máris döntetlen volt az eredmény (10-10). Az első játékrész végén egy góllal vezettek a vendéglátók (14-13).
A 36. percben ismét három góllal vezetett a Szeged (19-16), a félidő közepén pedig már négy volt a különbség a csapatok között (45. perc: 22-18). Szenvedett a Veszprém, eksztázisban játszott a Szeged. Úgy tűnt, a hazaiak „megijedtek” a jelentős előnytől, hat percig nem találtak be a kapuba, a veszprémiek pedig ismét szorossá tették a meccset (22-21). Az utolsó öt perc háromgólos hazai vezetéssel (24-21) kezdődött, és ez a különbség megmaradt a mérkőzés végéig (26-23).
A találkozó legeredményesebb játékosa a szegediek jobbszélsője, Mario Sostaric volt, aki hat góllal járult hozzá a hazaiak sikeréhez. A 23 éves szlovén játékos teljesítményének értékét növeli, hogy egyszer sem hibázott, mind a hat lövéséből gól született.
