Az utóbbi hetekben a magyar sajtóban is téma volt Ferenc pápa és reformátusok viszonya annak kapcsán, milyen jelzőkkel illette egy honi publicista az egyházfőt. Az Emberi Erőforrások minisztere, aki egyébiránt református lelkész is, e bírálat kapcsán Lutherhez hasonlította a szerzőt, később azonban azt állította, csak ironizált.
Akár vicc volt, akár nem, hogy mennyire nem lehet egy lapon említeni a katolikus egyház által kiközösített Luther és az akkori pápa viszonyát Ferenc pápa és a protestáns egyházak kapcsolatával, azt mai svédországi útja is bizonyítja. Ferenc pápáról tudtuk, mennyi gesztust tett már az ökumenizmus jegyében a zsidóknak, a pravoszlávoknak és más vallások híveinek, most azonban a protestánsoknak jelzi, mennyire komolyan gondolja az egyházak közeledésének folyamatát.
Svédországban a lakosság 63 százaléka protestáns, nagy részük azonban nem tekinthető mélyen hívőnek. Felmérések szerint csak mintegy hat százalékuk jár rendszeresen istentiszteletre.
Eredetileg egynapos látogatást terveztek, a pápa azonban azt kérte, egy nappal hosszabbítsák meg svédországi jelenlétét, hogy kedden szentmisét celebrálhasson az ottani katolikus közösségnek. Vendéglátói tiszteletben tartották a kérést, ami azt jelzi, hogy a lutheránusok részéről is komoly szándék van a közeledésre, s egészen másként tekintenek az egyházfőre, mint Luther az akkori pápára. (Luther elsősorban a búcsúlevelek gyakorlata miatt lázadt fel az akkori egyházfő ellen, mert pénzzel meg lehetett váltani a bűnbocsánatot.)
Ferenc pápa több lutheránus vezetőt is meghívott a szentmisére, akik örömmel fogadták el az invitálást. „Nagyon komoly bátorítást jelent ez számunkra ahhoz, hogy továbbra is együtt munkálkodjunk az egységért” – nyilatkozta Martin Junge, a Lutheránus Világszövetség (LWF) főtitkára a brit Catholic Herald című lapnak.
A két egyház közötti első igen fontos dokumentum a megigazulásról szóló, 1999-es lutheránus-katolikus közös nyilatkozat volt, melynek végső formába öntése több évig tartott. Ebben nemcsak azokról a hitbéli kérdésekről nyilatkoztak, amelyekben hasonlít a két egyház álláspontja, azokról is, amelyekről különböző álláspontot képviselnek.
Mind lutheránus, mind protestáns részről azonban egyetértés van abban, hogy ez a dokumentum „ráncfelvarrásra” szorul. Mindkét egyház számára továbbra is kihívást jelentenek a vegyes házasságok. Kurt Koch bíboros, a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának elnöke azt közölte, az esküvő után az a legnagyobb nehézség, hogy a vallási különbségek miatt sok hívő morzsolódik le. A protestáns hívő ugyanis nem áldozhat a katolikus szentmisén, azaz nem részesülhet az Oltáriszentségben. A katolikus hívő pedig nem vehet részt református úrvacsorán. (Csak formailag hasonlít az áldozáshoz, hiszen a reformátusok nem vallják az átlényegülést, tehát a kenyér és a bor náluk nem Krisztus teste és vére.)
Ezzel kapcsolatban egy református közösség tagjai nemrég meg is kérdezték a pápát, mit tehetnének. Az egyházfő igen meglepő választ adott. Mint mondta, „mindenkinek meg kell adnia saját válaszát. A hívőknek Istennel kell beszélniük, s ennek megfelelően cselekedniük”. Kijelentése meghökkentette a vatikáni konzervatívokat: lehetővé tenné az áldozást a katolikus misén a protestánsoknak és fordítva? Ez azért is forradalmi kijelentés részéről, mert XVI. Benedek még a Hittani Kongregáció prefektusaként, 2001-ben megjelent Dominus Iesus című nyilatkozatában „testvéregyházaknak” nevezte a protestáns egyházakat, amelyek nem tekinthetőek önálló egyházaknak.
A nyilatkozat nyomán megrekedt az ökumenizmus folyamata, sok református megkérdőjelezte a Szentszék ökumenikus törekvéseinek őszinteségét. Ennek fényében különösen fontos nemcsak a pápa előbb említett kijelentése, hanem az a tény is, hogy együtt ünnepel a lutheránusokkal. (XVI. Benedek 2011-es németországi látogatása során rendkívül empatikusan beszélt Lutherről, ez rendkívül pozitív visszhangra talált a protestánsoknál.)
A vegyes házasságok különösen Svájcban jelentenek gyakori problémát a papok és lelkészek számára, az alpesi államban nagyjából azonos a katolikusok és a protestánsok aránya. Kurt Koch bíboros reményét fejezte ki, a reformáció 500. évfordulója alkalmából való közös megemlékezés új folyamatot indít meg, s gyorsabban áthidalhatják ezeket a problémákat. Egy újságírói kérdésre válaszolva a luzerni főpap elmondta, Ferenc pápa nem oldja fel Luther kiközösítését, „mert ez megszűnik a kiközösített személy halálával”.
