Mivel semmiféle segítségkiáltás sem állíthatja meg Románia végzetét, Hervé mélabúsan így ír Konstanza megvételéről: Elgondolhatjuk, milyen elkeserítő erkölcsi hatása lesz ennek a győzelemnek Franciaországra és minden szövetségesére.
Mit mond most majd Konstantin király és mind a görög semleges pártiak? S hogyha még ez lenne az egész szerencsétlenség! De hogyan álljanak ellent az oroszok és a románok Mackensen további csapásainak, amikor az egyetlen vasúti vonal, amelyen élelmezhetnék őket, az ellenség kezére jutott?
Még félelmetesebb Falkenhaynnak a hadserege. Mi lesz Bukarestből, ha a német harapófogónak a két vége ott összeér? Az emberek elszörnyedve kérdezik, honnan vette Németország és honnan vették az ő szövetségeseik azt az inváziós hadsereget, amely Romániát fenyegeti.
Németország most belátta, hogy a kicsiny sikerek taktikája esztelen és nagy ügyességgel vonja el csapatait védelmi frontjáról, hogy ott, ahol jónak látja, irtózatos lecsapásra csoportosítsa azokat. E célra most a román éléskamrát szemelte ki. A német vezérkar e pillanatban elszántságról és támadó szellemről szép leckét.
Népszava 1916 október 28.
