Fölsoroltak tizenhét olyan esetet is, amelyben állítólag minden kétséget kizárva kimutatható a közreműködés. Matatva Marlow gyakori szókincsében, legalább öt olyan kifejezésre bukkantak, amelyek jellegzetesen őrá jellemzők. Marlow ugyancsak a szóbeszéd szerint 1593-ban egy kocsmai perpatvarban, fizetési konfliktus közben elveszítette a szeme világát, sőt az a hír is járta, hogy ebben a verekedésben meg is halt.
Ezt azonban később cáfolták, állítólag ő maga terjesztette a változatot, de vígan élt tovább, sőt Shakespeare „álnéven” változatlanul továbbra is írt és alkotott. Mind e változatok azonban az irodalomtörténészek körében heves kétkedésekre adnak alkalmat, mert ugyancsak a fáma szerint Marlow igencsak fecsegő természetű volt, egyetlen szavát se lehet elhinni.
A BBC-ben Carol Rutter, a Warwick egyetem professzora, az egyik jelesnek tartott Shakespeare kutató úgy nyilatkozott, hogy Marlow, aki a maga idejében ugyancsak nagy színpadi szerzőként volt ismert, vajon miért is szegődött volna el társszerzőként olyan „jelentéktelen komédiás” oldalára, mint amilyen Shakespeare volt?
A brit sajtó a fantasztikus sztorik ismertetése közben megjegyzi, hogy még ha óvatosan is, a „tudományosság látszatával” jelennek is meg az ilyen változatok, úgy látszik büntetlenül nem lehet érintetlenül hagyni olyan férfiakat, akiknek a neve önmagában Angliát személyesíti meg.
Most mulassunk rajta, vagy éppen ellenkezőleg, szomorkodjunk?
