Jegyezzük meg ezt a számot: IV/1782/2016. Az Alkotmánybíróság azon végzését jelöli, amely átértelmezte a választási, illetve a népszavazási törvényben előírt jogorvoslati határidőket. Így lett az 5 munkanapból 9, amivel egészen új távlatok nyíltak meg az alkotmánybíráskodás előtt. De ami ennél is fontosabb, az Ab megtette az első lépést egy olyan tudomány (művészet?, vallás?) kialakítása felé, amely a matematika bisztromatika nevű speciális irányzatán alapszik.
A bisztromatika fogalmát Douglas Adams a Galaxis útikalauz stopposoknak című művének (Trilogy in five parts) harmadik regényében, Az élet, a világmindenség, meg minden címűben definiálta. A matematika törvényei az egész univerzumban érvényesek, egyetlen kivétel van: az éttermi számlákon szereplő számok. Az éttermi számlák számainak szabályai ugyanis eltérnek a világegyetem bármely más pontján használt matematikai szabályoktól. Aki fizetett már étteremben, tudja, hogy egészen különösen viselkednek a számok az éttermi számlákon. A bisztromatika ennek a speciális, csak az éttermek, bisztrók, stb. határain belül működő matematikának a "tudománya".
Az Ab, pontosabban annak többsége befogadott egy olyan alkotmányjogi panaszt, amelyet a népszavazási törvény szerint 5 munkanapon belül kell benyújtani. Márpedig a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. (e gyönyörű szintagma jelentése: közmédia) október 21-én adta be alkotmányjogi panaszát a Kúria október 10-én meghozott, és aznap honlapján közzétett döntése ellen. Vagyis 11 nappal, illetve 9 munkanappal később. Mindezt amúgy Sulyok Tamástól, az Ab elnöki jogköröket is ellátó elnökhelyettesétől (mi van?) tudom, aki leírta ezt az Ab végzéséhez fűzött különvéleményében.
Most tekintsünk el attól, hogy a panasz a Kúria azon végzését támadta, amely megváltoztatta a Nemzeti Választási Bizottság (imádom ezt a nevet is) határozatát, és kimondta: a Duna kezdetű szintagma által közölt kormányhirdetés nem társadalmi célú hirdetés, hanem politikai reklám volt, amely a népszavazáson való részvételre buzdított. (Valami rémlik, hogy volt valamilyen népszavazás október 2-án, de asszem nem volt érvényes, vagy valami ilyesmi.) És így a Kúria szerint a Duna kezdetű szintagma törvényt sértett, amikor azt társadalmi célú hirdetésként tette közzé. Ez mellékszál.
Az Ab, pontosabban annak többsége – kivételt ezúttal Sulyok mellett Czine Ágnes, Stumpf István és Szalay Péter jelentett, bár ők különvéleményeikben nem foglalkoztak a határidőkkel – alkotmányosan le is vezette, hogyan lett az 5 munkanapból 9 (vagy mennyi). Először megállapították, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtására nyitva álló határidőt a döntés közlésétől kell számítani. Majd megállapították, hogy a Kúria nem közölte a végzést a Duna kezdetű szintagmával, amely így a sajtóból értesült a döntésről és csak 5 munkanapon túl adta be panaszát. És láss csodát, „a közlés hiányában az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az indítványozó az alkotmányjogi panasz benyújtására nyitva álló határidőt megtartotta”. (Ha nem nézek tévét, nem olvasok MTI-közleményeket, pláne nem obskurus bírósági honlapokat, még a végén „közlés hiányában” lemaradok saját ítéletemről. Nincs ebben egy kis kafkai izé? Főleg, ha egy Duna kezdetű szintagma vagyok.)
Persze nem akarom túlmisztifikálni: az Ab többsége rugalmasan kezelte a határidőket (ugye, lehet ezt sokkal egyszerűbben is elmondani). Csakhogy ezt nem szokás Ab-végzésben hosszasan, ugyanakkor a jogi bisztromatika kialakítása (sőt, megalapozása) felé tett rendkívül biztató logikával taglalni. Sulyok Tamástól azt is megtudtam, hogy az Ab egy másik, épp ugyanaznap (október 25-én) hozott, hasonló tárgyú végzésében nem ezt a bisztromatikai határidő-értelmezést követte, hanem eddigi saját irányadó gyakorlatát. Eszerint ha a Kúria kirakja honlapjára a végzést, azt az Ab a végzés közlésének tekinti.
Úgy vélem tehát, az Ab többségének indoklása a bisztromatikával analóg, hiszen 5 munkanap 9-cel való azonossága, vagy esetleg még tágabban való értelmezésének lehetősége („közlés hiányában” az 5 munkanap ugyanis rugalmasan tekinthető nemcsak 9-nek, hanem 11-nek, 24-nek, 237-nek, de akár π-nek »Pí-nek« is, és a komplex számokat nem is említettem) Adams definícióját követi. Ráadásul nem is a matematika, hanem a jog, azon belül is a választási jogorvoslati határidők diszciplínájának keretein belül. (Kopaszokat sem kell küldeni majd az NVI-hez, ha a Kúria honlapján való közzétételt bisztromatikai módon értelmezzük.)
Ennek a – nevezzük így - bisztromatikai jognak először az Ab-többség adott megalapozást, egészen elképesztő távlatokat nyitva. A többséggel tartó Balsai Istvánt (aki helyett, lévén aláírásában akadályozott (!), épp szegény Sulyok elnökhelyettes írta alá a végzést), vagy Salamon László alkotmánybírót, netán Szívós Mária alkotmánybírónőt nyilván a tudományos becsvágy fűtötte.
Hiszen a jogi bisztromatika nemcsak határidőkre, hanem a jogban előforduló, aritmetikailag kifejezett dolgokra, számokkal jelzett törvényhelyekre, paragrafusokra, de akár évszámokra is kiterjeszthető. Sőt, ezzel azt is meg lehet indokolni, hogy az Ab-többségnek nincs szüksége éttermek - bisztrók, kocsmák, stb. - határain belül tartózkodnia ahhoz, hogy bisztromatikai megállapításokat tegyen.
