- Nem csitul a botrány Srebrenicában

Srebrenica távozó polgármestere, Camil Durakovic nem hajlandó egykönnyen beletörődni abba, hogy 21 évvel a településen történt mészárlás után szerb városvezetője lesz Srebrenicának. Szerinte választási csalás történt, ezért bíróság előtt kívánja megtámadni a voksolás eredményét. Mint mondta, „bizonyítékai” is vannak erre. Újságírók előtt azt állította, a szerbek érvényes okmányok nélkül szavazhattak, ugyanakkor nem minden bosnyák voksát vették figyelembe. Amennyiben a bíróság elutasítja beadványát, úgy végérvényesen eldől, hogy 1999 óta első ízben boszniai szerb politikus költözhet be a városházára.

Adnan Huskic politológus a francia Le Monde-nak elmondta, az eredmény csak annak a jele, hogy Bosznia továbbra is nemzetiségek szerint oszlik meg. A bosnyákokat pedig kevésbé foglalkoztatja a politika azokban a régiókban, ahol kisebbségben élnek, így sokan el sem mennek szavazni közülük. Sokan vándoroltak el a településről a rossz életkörülmények miatt, szerbek, muzulmánok egyaránt. A 2013-as népszámlálás szerint pedig már csak 7248 volt az itt élő bosnyákok száma. Azaz ez sem pontos adat, hiszen olyanok is Srebrenicát jelölték meg lakhelyüknek, akik nem is itt élnek. Valós számuk ezért 5000 és 6000 közötti lehet. Sokat elmond a visszaesés mértékéről, hogy a háború előtt még 27 ezer muzulmán élt itt.

Szigorítottak a választás feltételein

A két jelölt között nagyon csekély különbség döntött. Grujicicra 4678 szavazat érkezett, Durakovicra pedig 3910, vagyis 768 vokssal nyert a szerb jelölt – derült ki a központi választási bizottság adataiból. A boszniai bosnyákok tömörülése, a Demokratikus Akciópárt (SDA) több kísérletet is tett a voksolás eredmények megsemmisítésére, arra hivatkozva, hogy a szavazatszámlálás idején szerb rendőrök lepték el a választási iroda épületét, a tömörülés erőfeszítéseit azonban nem koronázta siker. Grujicic kijelentette, a bosnyákoknak fel kell fogniuk, hogy vesztettek, s lehetetlen a voksolás megismétlése. Minek köszönhette győzelmét?

A korábbi voksolásokon olyanok is szavazhattak, akik nem itt éltek, hanem külföldön, vagy más településeken, de az itteni választási listára iratkoztak fel. Most azonban szigorítottak a választási listák összeállításának rendjén, azoknak, akik máshol laknak, az adott helyen kellett leadniuk szavazatukat, s tény ami tény: valamivel több szerb maradt Srebrenicában, mint muzulmán, így a voksolás eredménye – bármit állít is Durakovic – hitelesnek tekinthető.

Hasan Nuhanovic, aki egykor tolmácsként segítette a kéksisakosok munkáját, nagyon sajnálja az eredményt. „A népirtás után az lenne a legkevesebb, hogy muzulmán polgármesterünk legyen. Srebrenica eddig is halott város volt, s ezek után még nehezebb lesz életet lehelni belé” – mondta el a Le Monde-nak.

Összesen kilenc szerb párt fogott össze arra hivatkozva, hogy a lakosság számára egyre rosszabbak az életkörülmények, s mind többen vándorolnak el innen. Még áprilisban jutottak dűlőre a közös jelölt személyéről. Nem véletlenül esett ifjú honfitársukra a választásuk. Grujicic apja még a háború elején halt meg.

Az itt élők emlékezetében még élénken élnek az 1995 júliusában történt tragédia emlékei. Generációknak kell felnőniük ahhoz, hogy begyógyuljanak a mészárlás okozta sebek, de talán még ez sem lesz elég ehhez. Mi is történt akkoriban? 1992-ben és 1993-ban különösen heves harcok dúltak Srebrenicáért. A szerbek stratégiája hasonló volt, mint Szarajevó esetében: ki akarták éheztetni a települést, nem engedték be az élelmiszer-szállítmányokat. Egy ausztrál újságíró 1993-ban számolt be arról, hogy tömegesen éheznek a településen maradt emberek.

1993 áprilisában, úgy tűnt, áttörés történt. Srebrenicát ugyanis az ENSZ 819-es határozatában biztonságos övezetnek nyilvánították, amellyel lehetővé vált, hogy májusban bevonuljanak az UNPROFOR békefenntartói a demilitarizáltnak kikiáltott városba. A szerbek ugyan visszavonultak, de 1995 elejétől már alig engedték be a segélyszállítmányokat az enklávéba. A békefenntartók létszáma is csökkent, 600-ról 400-ra. Közben a szerbek egyre több milicistát sorakoztattak fel a térségben.

1995 márciusában Radovan Karadzic boszniai szerb elnök rendelete értelmében Srebrenicát el kellett vágni a külvilágtól. Ennek következtében a településen katasztrofálissá vált a humanitárius helyzet. 1995. június 4-én az ENSZ-erők parancsnoka, Bernard Janvier titkos találkozót folytatott Ratko Mladic boszniai szerb hadseregtábornokkal arról, engedjék ki az embereket a városból.

Potocariban történt a tragédia

A szerbek 1995. július 6-án kezdték meg az offenzívát. Folyamatosan foglalták el az UNPROFOR megfigyelő állásait Srebrenica körül. A következő napokban az itt élők arra kérték a hollandiai békefenntartókat, védjék meg őket. Ám a szerbek óriási túlerőben voltak, így egy apró kísérlettől eltekintve meg sem próbáltak ellenállni. Miután Karadzic látta, milyen könnyen hatolnak előre szabadcsapatai, elrendelte a város elfoglalását. Bár 1995. július 11-én holland-brit vadászbombázók megpróbálták célba venni a szerbek állásait, a rossz látási viszonyok miatt az akció meghiúsult. A szerbek ráadásul a holland békefenntartók tömeges kivégzésével fenyegetőztek, így ezután már a légicsapásokat sem erőltették. Július 11-én Mladic győztes hadvezérként vonult végig a városon, már ami maradt belőle.

Még ugyanezen a napon 20-25 ezer bosnyák menekült Potocariba, hogy oltalomra leljenek az ottani ENSZ-központban. Több ezren tódultak az objektumba, mások a környező épületekben próbáltak menedékre lelni.

A holland békefenntartók azonban nem tudták szavatolni a menekültek biztonságát. Másnap a szerbek kiszűrték a bosnyák fiúkat és férfiakat a menekültek közül. Megkezdődött a második világháború utáni legszörnyűbb népirtás. A brutalitás ezután nem ismert határt. Meggyilkolták őket, a holttesteket tömegsírokba hurcolták. Több ezer holttestet hetven tömegsírban találtak meg.

Máig nem tudni pontosan, hányan haltak meg a mészárlásban. A történelemkönyvek mintegy nyolcezer (8300-nál valamivel több) áldozatról tesznek említést. Más források közel kilencezer áldozatot említenek. A délszláv háborúkban ez volt az egyedüli olyan esemény, amit a hágai Nemzetközi Törvényszék népirtásnak kiáltott ki.

Azóta bő két évtized eltelt ugyan, de az itt élő nemzetiségek kapcsolata nem sokat javult. Az ellentétek túl nagyok, az akkori trauma mélyen beleivódott az emberek lelkébe, emlékezetébe. Hatiza Mehmedovic, aki férjét és két fiát vesztette el akkor, úgy véli, becsapta őket az ENSZ, „átadtak minket a gyilkosoknak. Most pedig másodszorra is becsaptak bennünket” – panaszkodik annak kapcsán, hogy szerb polgármestere lett Srebrenicának.

Milorad Dodik, a boszniai szerbek viszonylag mérsékeltből nacionalistává és szeparatistává átvedlett vezetője ezzel szemben üdvözölte az eredményt. Szerinte Grujicic a „realitások politikáját” folytatja majd a városban, s mindenkit tisztelettel kezel majd. Dodik mindenesetre kedden váratlan ajánlattal állt elő. Mint mondta, a városházán önálló hivatalt nyitnak „Srebrenica anyái” számára, vagyis azon édesanyáknak, akik a mészárlás során vesztették el valamelyik hozzátartozójukat. A boszniai szerb vezető ígéretet tett arra is, hogy a bosnyákok a jövőben is ugyanúgy megemlékezhetnek halottaikról, mint ezt megelőzően. Azért odaszólt a Demokratikus Akciópártnak is, amely szerinte eltüntette a Srebrenicának szánt adományokat.

Nagyra becsüli Seseljt

A végzettségét tekintve kémiatanár Maga Grujicic azt közölte, a település gazdasági fejlődéséért lép fel, Dodikhoz hasonlóan hozzátette továbbá, hogy július 11-én a helyiek továbbra is megemlékezhetnek az 1995-ös történésekről. Azt is közölte, ő is megjelenik ezeken a megemlékezéseken. „Bűncselekmény történt Srebrenicában. S az a tény, hogy egy szerb kerül a város élére, ez még nem jelenti azt, hogy Szerbiában elfelejtjük, mi is történt a háború alatt” – fejtette ki október elején, amikor Tomislav Nikolic szerb elnökkel találkozott.

A politikus interjút adott a Szabad Európa Rádió szerb nyelvű adásának, amelyben elmondta, olyan közeget akar létrehozni, amelyben lehetővé tehető a gazdaság fejlesztése, mert „új munkahelyek teremtése nélkül semmit sem akarhatunk”.

Grujicic válaszolt a bosnyákok azon vádjára, amely szerint baráti viszonyt ápol az ultranacionalista Vojislav Seseljjel, akinek osztja nagy szerb ideológiáját. Mint fogalmazott, „nagyra becsüli”, mint értelmiségit, s az egyik „legértelmesebb személy a szerbiai politikai palettán”. Hozzátette ugyanakkor: „természetesen nem helyeslem a kezdeményezéseit”. Mint mondta, nem is áll kapcsolatban a Szerb Radikális Párt (SRS) vezetőjével, nem is ért egyet politikájával. „Én teljesen más utat képzelek el” – fogalmazott.

A bosnyákok azzal is vádolják, hogy nem ismeri el népirtásként az 1995-ös srebrenicai történéseket. Még a voksolást megelőzően, az AFP tudósítása szerint ezzel kapcsolatban azt közölte, hogy „két nemzetiség ellen is elkövettek bűnöket a településen. Jobban élünk akkor, ha azt mondom, népirtás történt?”. A Szabad Európában kifejtette, Potocari minden áldozatát tiszteli, de „minden itt élő a háború áldozata volt, én is” – tette hozzá. „Srebrenicában nem élt ember, aki nem élte át a legszörnyűbb borzalmakat a háború idején” – jelentette ki. Grujicic multietnikus vezetést ígért a település számára.