Hiába minden, az ünnep méltósága végképp elveszett. Persze nem most, hanem már tíz évvel ezelőtt is, amire azóta minden oldal másképp emlékezik. Tegnap azonban újra kiderült, hogy a szép szavak és közben a tettek mennyire elválnak egymástól.
Aki a hivatalos közvetítést nézte a köznek csak egyik részét szolgáló médiában, azt hihette, hogy a Kossuth téren méltóságteljes megemlékezés zajlott. Nem így volt. A néző nem is nagyon értette, miért játszadozik időnként gúnyos mosoly beszéde közben a miniszterelnök arcán és miért emlegette - hívei nagy ovációja közepette -, hogy a kommunisták időnként visszajárnak füttyögni. Feltűnő volt, hogy a szónok ezúttal rekedten ordibálva beszélt. Hiszen megpróbálta túlharsogni az ellene tüntetőket. Akiket egyébként a biztonságiak be sem engedtek a "rendes" ünneplők közé. Viszont utóbbiak többször is tettleg is rátámadtak azokra, akik nem úgy értékelik hazánk jelenlegi helyzetét, mint ők és nagy példaképük. A vérző fejű neves történész, Ungváry Krisztián tudna erről többet mesélni.
Így aztán egészen új megvilágításba kerülnek Orbán Viktor szavai. Az például, hogy '56 fényes emléke mindenkinek. Kivéve persze azokat, akik nehezen viselik, hogy napjainkban sokszor az átkos időkre emlékeztető rezsim uralkodik. Vagy az, hogy "kigyógyítottuk hazánkat a diktatúra szövődményeiből". Mert jött helyette a nemzeti együttműködés rendszere, amelynek egyetlen célja az új vezér akaratának kiszolgálása. Ha erre gondolunk, egészen mást jelentenek a szónok szavai a szabadságról, amely szerinte "ma is egybegyűjt bennünket". Igen, ha a háttérben fütyülőket, meg az ellenzéki tüntetésen résztvevőket is ide számítjuk. De Orbán Viktor aligha akar közösséget vállalni velük. Annál kevésbé, mert ők viszont éppen arra készülnek szövetkezni, hogy véget vessenek a hatalmának.
Az idei megemlékezések egyik központi gondolata az volt, mennyire egységesen lépett fel hatvan éve a magyarság. Ami persze jól hangzik, de erős túlzás. A 21. század második évtizedére azonban biztosan a szétszakadt ország, az egymással már nem csupán szavakban rivalizáló pártok és emberek a jellemzők.
Méltatlan helyzet. Nincs ok az ünneplésre. Ez is a jelenlegi hatalom felelőssége.
