1956;demokrácia;

- Miből lesz a cserebogár?

Biológia tanárunk kedvenc kérdése volt ez a Kölcsey Gimnáziumban. Mire az utolsó biológia óra befejeződött már kórusban fújtuk: ronda pondróból! Ez jutott eszembe olvasva az Európai Baloldal sajtóközleményét: a rendőrség elutasította a feljelentésüket, amelyet a Betyársereg október elsejei rendezvényen látható náci jelképek miatt tettek. Az indok: a horogkereszt, meg a többi felirat nem sértette a köznyugalmat. „Békésen” üvöltöttek a buzik, a liberálisok, a bolsevikok, az antifasiszták és persze a nem létező betolakodók ellen.

Ugyanolyan undorító pondrók, mint a cserebogár lárvái, és ugyanolyan kártékony indulatok „kelnek ki” belőlük is. Kimehetnek az ország főterére ünnepelni, mert a társadalom immunrendszere már tönkrement. A mindennapi uszítást már ki sem veti magából a közvélemény gyomra. Olyan indulatok felszínre kerülésének adtunk szabad utat, amelyeket egy idő után nagyon nehéz lesz visszaparancsolni a föld alá. Ahol a pondrók helye van.

Ezekben a napokban az 56-os forradalom emlékét idézzük. A demokráciát szorgalmazó diákok, értelmiségiek proklamációit elemezzük, a gyárakért, a földekért szót emelő kisembereket emlegetjük, és büszkék vagyunk az önmérsékletükre. Fejet hajtunk a hősök emléke előtt is, akik fegyverrel a kezükben, ha kellett életüket áldozva, szálltak szembe a túlerővel. De kicsit pironkodva lapozunk odébb a történelemkönyvben, amikor az indokolatlan lincselésekről, az önbíráskodásról esik szó. Pedig azokban a viharos napokban ezek is megtörténtek. A forradalom árnyékában előbújtak a pondrók is.

Tanuljunk legalább a saját történelmünkből. Ne várjuk meg, amíg kikelnek a "cserebogarak".