1956;emlékház;Tóth Ilonka;

- Emlékház Tóth Ilonka szülőházában

Emlékházat és oktatóközpontot alakított ki a XVI. kerületi önkormányzat Tóth Ilonka, az 1956-os forradalom mártírjának szülőházában.

Tóth Ilonka a ma Árpádföldnek nevezett településrészen született, a forradalom idején ötödéves szigorló orvosként a Domonkos utcai kisegítő kórházat vezette, majd letartóztatták és 1957-ben szervezkedés, valamint gyilkosság koholt vádjával egy koncepciós perben halálra ítélték, és kivégezték.

A kerületi önkormányzat arról tájékoztatta az MTI-t, hogy a civilek által létrehozott Tóth Ilonka Szülőházáért Alapítvány 2013-ban azért alakult meg, hogy ápolja a 24 évesen felakasztott lány emlékét. Javaslatukra az önkormányzat megvásárolta és teljes körűen felújította a medika szülőházát, amelyben egy oktatóközpontot is létrehozott, ebben bárki leróhatja kegyeletét a hősök és áldozatok előtt.

A tájékoztatás szerint a Tóth Ilonka Emlékház és büszkeségpont 150 millió forintos költséggel jött létre, amelyhez pályázat útján 50 millió forinttal járult hozzá az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott emlékbizottság.
Az intézményt október 23-án, Tóth Ilonka születésének napján nyitják meg a látogatók előtt, a rendezvényen Wittner Mária '56-os halálra ítélt mond ünnepi beszédet.

A Népszava a forradalom előtt a szakszervezetek lapja volt, a régi szocdem lapot 1948. július 13-tól tudhatták sajátjuknak. November 1-én ismét "A Szociáldemokrata Párt központi lapja" fejjel jelent meg, míg Népakarat címmel adták ki a Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetségének újságját is. A két lap november 4-én utoljára jelent meg párhuzamosan, a Népszava kiadása Magyarországon megszűnt, a Népakarat pedig 1958. február 1-ig látott napvilágot. Utána ismét Népszava címmel került utcára, ismét mint szakszervezeti napilap. Alább lapunk 1956. október 23. és november 4. között megjelent számaiból idézünk fontos és kevésbé fontos sorokat.