A török kormány már hetekkel a július közepén végrehajtott puccskísérletet követően támadást intézett a balul elsült katonai hatalomátvétel agytrösztjének tekintett Fethullah Gülen ellen az ország határain túl is. Bár Washington nem adta ki Ankarának a konzervatív hitszónokot, mondván nem bizonyított, hogy tényleg ő biztatta puccsra a katonákat, a Daily Sabah azt közölte, hogy Los Angelesben nem hosszabbították meg három olyan iskola működési engedélyét, amelyeket gülenistákhoz kötnek.
Ez azt jelenti, hogy 2017 nyarától beszüntethetik működésüket. A török kormány nemzetközi „sikereit” is mutatja, hogy az Iszlám Együttműködés Szervezete (IOC) terrorlistára helyezte Gülen mozgalmát.
A Hürriyet című lap arról számolt be, hogy a hadsereg már 2004-ben figyelmeztette a kormányt arra, a gülenisták túlságosan is beépülnek az államhatalomba, ám ekkor még nem történt semmi – közölte Hilmi Özkök tábornok, aki akkor egyszerű katonaként szolgált. Recep Tayyip Erdogan elnök valójában a gülenisták segédletével építette ki hatalmi bázisát, a kettejük közötti nyílt szakításra 2013-an került sor, amikor a gülenisták által kiszivárogtatott telefonbeszélgetések bizonyították a fennálló hatalom korrupcióját.
A tisztogatás nem állt le, s egyre inkább az üzleti életre terjed ki. Egy adanai bíróság például 54 vállalat államosítását rendelte el arra hivatkozva, hogy Fethullah Gülen érdekkörébe tartoztak. Az ügyészség azt vizsgálja, hogy e cégek mekkora támogatást kaptak az ország első számú ellenségének kikiáltott hitszónok mozgalmától. Hogy a helyi igazságszolgáltatás nem sokat teketóriázik, az is mutatja: az említett cégek vezetőinek jelentős részét már vizsgálati fogságba helyezték. Az eljárás egyebek mellett a Yagmur nevű bútorgyárat is érinti, amely a világ nyolc országának 150 városában rendelkezik lerakatokkal.
A Gülen elleni fellépés már jó ideje nem ismer határt, de mértéket sem. Mindezt az is jelzi, 13 milliárd dollárra tehető azon cégek értéke, amelyeket arra hivatkozva sajátított ki az állam, hogy a „terrorista” Gülen mozgalmához tartoztak. Összesen hozzávetőleg 2000 vállalatról van szó, ezért aligha állnak távol a valóságtól azok, akik úgy vélik, egyfajta önkényes kisajátítás történik. Ráadásul egyre erősödik az a gyanú, amely szerint ezeket a cégeket a kormánypárthoz, az AKP-hoz közel álló személyeknek továbbítják, nyilvánvalóan potom pénzért.
Az ilyesfajta eljárásokban már van gyakorlata Törökországnak. 1997-ben, a katonai puccsot követően a hadsereg, saját állítása szerint, az iszlamisták ellen lépett fel. Csakhogy akkor is egy sor vállalatot sajátítottak ki, meglehetősen vitatható módon. Négy esztendővel később, 2001-ben ment csődbe a TMSS nevű vagyonkezelő társaság, amely több cégre bomlott fel, ezek pedig hogy, hogy nem, a kormányzathoz hű befektetőkhöz kerültek. A kormány már 2014 óta fellép a gülenisták gazdasági érdekeltségei ellen, ez a folyamat csak felgyorsult a puccs óta. De az Asya Bankot például még 2015 februárjában sajátították ki.
A kisajátítás most is teljesen törvényes keretek között zajlik. A terrorellenes törvény alapján, amely egyébként a legfőbb oka annak, hogy az Európai Unió nem akarja eltörölni a vízumkényszert Ankarával szemben. Számos újságírót börtönöztek be terrorizmus vádjával. A kisajátított cégek élére azonban gyakran túl gyorsan neveznek ki vagyonkezelőt, akinek időnként nem sok fogalma van annak működéséről. A mostani eljárással ezért óriási károkat okozhatnak a török gazdaságnak, bár az biztos, hogy az Erdoganhoz közel állók nagyon is jól járnak vele.
