Elfekvőből elfekvőbe szállítják azt a 73 éves 81 százalékos rokkant, mozgáskorlátozott, egyedülálló férfit, akit a terézvárosi vezetés kezdeményezésére lakoltattak ki július 15-én Izabella utcai otthonából. Hüvelyes Lajost átszállították a Szent István kórház II. sz. krónikus belgyógyászatára a csepeli kórház hasonló osztályáról, ahol több mint két hónapot töltött. Orvosai szerint teljesen feleslegesen, hiszen nem szorult kórházi ápolásra, helyzetének megoldása nem egészségügyi, hanem szociális kérdés. Az idős ember a nyugdíjából hónapok óta nem lát egy fillért sem. Segítőinek jóvoltából borotválják meg a kórházban, segítői mossák ki szennyesét, egészítik ki az ételét, beszélgetnek vele. A helyzetén ez mit sem változtat. Ha volna rá pénze, Hüvelyes Lajosnak viszonylag gyorsan lehetne helyet találni, de nincs. Esetében kifejeződik az a Magyarországon elhíresült társadalom-filozófia, amely szerint „akinek nincs semmije, az annyit is ér”.