A jelenlegi 16-ról 18 évre emelné a közmunkások alsó korhatárát a kormány, az indoklás szerint azért, mert a fiatalok az iskola befejezése helyett közmunkásnak állnak, holott "a munka világába a képzésen keresztül vezet az út". Az intézkedés akár gesztusértékűnek is tűnhet az oktatási átalakítások ellen tiltakozók számára, akik az elmúlt hónapokban több alkalommal is felhívták a figyelmet arra: aggasztó trend vette kezdetét a közmunkásprogram bevezetése óta. 2013-2015 között tízszeresére nőtt a közmunkásként dolgozó fiatalok száma (míg 2013-ban 101, 17 évesnél fiatalabb közmunkást regisztráltak, 2015-re ez a szám 1094-re emelkedett). A tiltakozó civil- és szakmai szervezetek azonban azt szerették volna elérni, hogy a tankötelezettséget emeljék vissza 18 évre.
Hullanak a gyerekek
A 2010-ben hatalomra került második Orbán-kormány egyik első intézkedése volt, hogy 16 évre szállította le a tankötelezettségi korhatárt, annak ellenére is, hogy valamennyi oktatási szakértő és szakmai szervezet óva intette ettől (a kérdésben nem is volt széleskörű egyeztetés). Az intézkedéstől a korai iskolaelhagyókat (ők azok a legfeljebb alapfokú iskolai végzettséggel rendelkező 18-24 éves fiatalok, akik az éppen aktuális vizsgálatot megelőző négy hétben sem iskolarendszerű, sem iskolarendszeren kívüli oktatásban, képzésben nem vettek részt) mérő statisztikák eredményeinek javulását várták (a legtöbben 17-18 éves korban morzsolódtak le), de gazdasági megfontolások is voltak a háttérben. A kihullott gyerekeknek ugyanis már nem kell igénybe venniük az államilag alulfinanszírozott közoktatás szolgáltatásait.
A gyerekek hullottak, a statisztikák viszont nem javultak: míg 2010-ig lassan, de folyamatosan csökkent a korai iskolaelhagyók száma, a KSH adatai szerint a 2010-es 10,8 százalékról 2015-re 11,6 százalékra emelkedett a korai iskolaelhagyók aránya - az uniós folyamatokkal ellentétben. Kiderült, hogy a mintegy 109 ezer korai iskolaelhagyó közül 79 ezren rendelkeznek legfeljebb általános iskolai végzettséggel.
A magyarországi statisztikák romlására az idén az Eurostat is rávilágított. Az uniós átlag 11 százalék volt a 28 vizsgált ország adatait összegezve, hazánk a 22. helyen szerepelt. Mögöttünk csak Bulgária, Portugália, Olaszország, Románia, Málta és Spanyolország állt, igaz, utóbbi országokban - Bulgáriát kivéve - a magas arányok ellenére mindenhol csökkentetni tudták a korai iskolaelhagyók számát 2010 óta. Magyarországon a szakképzésben a legmagasabb a végzettség nélküli iskolaelhagyás, mintegy 30 százalékos. Kiemelkedően magas a roma fiatalok lemorzsolódási aránya, 63,3 százalék.
Tűrjétek jobban a kudarcot
Az európai oktatási és képzési együttműködés keretstratégiája szerint 2020-ra a 28 tagállam együttes átlaga nem szabad, hogy meghaladja a 10 százalékot. Az unió célkitűzéséhez csatlakozva a magyar kormány is vállalta, hogy 2020-ig legalább 10 százalékra csökkenti a végzettség nélküli iskolaelhagyók arányát. Miközben a kabinet gyakorlati intézkedései ezzel épp ellentétes irányban haladnak, 2014 novemberéig elkészítették és el is fogadták az úgynevezett "Végzettség nélküli iskolaelhagyás elleni küzdelem középtávú stratégiáját", nem sokkal később a megvalósítást előkészítő cselekvési terv is elkészült, amit idáig toldozgattak-foldozgattak. Az idén októberben megszületett "2.1-es verziót" a napokban küldték ki véleményezésre szakmai szervezeteknek.
A Népszavához is eljutott, mindössze 43 oldalas dokumentum önmeghatározása szerint "olyan átfogó megközelítésmódot alkalmaz, amely a szakpolitikák összehangolásával és komplex beavatkozásokkal kezeli a lemorzsolódás és az iskolaelhagyás szempontjából meghatározó problémákat". Első beavatkozási területként a korai iskolaelhagyással kiemelten érintett intézmények azonosítását, fejlesztését jelöli meg, amely igényli "az oktatáspolitika eszközrendszerének mozgósítását, kiemelten az iskolarendszer térségi fejlesztését, a komplex pedagógiai módszertani programok bevezetését". A következő beavatkozási terület az ágazatok közötti és a helyi közösségi együttműködés fejlesztése, amit a kora gyermekkori prevenció, a támogató szakmai szolgáltatások (szociális ágazat, egészségügy) fejlesztése, az "alternatív tanulási utak" kínálata és a "pedagóguspolitika" követ.
A tervezet szerint a kormány eddigi intézkedései, mint például az oktatás centralizálása vagy a családi pótlék iskolalátogatáshoz kötése hosszabb távon pozitív hatást gyakorol a korai iskolaelhagyás alakulására. A cselekvési terv szerzői a további centralizáció jegyében kijelentik: a problémával leginkább érintett "kistelepülések közelében elhelyezkedő, könnyen megközelíthető, térségi, központi szerep ellátására alkalmas köznevelési intézmények támogatását preferáljuk, olyan iskolákat, amelyek nemcsak a helyben, hanem a környező településeken élő felső tagozatos tanulók számára is biztosíthatják a magasabb szintű alapfokú oktatást". Ez lényegében egybevág a kormány korábbi, számos kisiskola megszűnését eredményezhető elképzelésével (az alacsony, 150 tanulólétszám alatti iskolákat akarják körzetesíteni).
A cselekvési tervben a pedagógusokra is nagy szerep hárul. A szerzők szerint abban, hogy eddig nem sikerült javítani a helyzeten, nagy szerepe van "a tanulók, gyermekek és pedagógusok kudarctűrő és önreflexiós képessége fejlesztésének hiányának". Fontosnak tartják a pedagógusok "külső és belső ellenőrzésének és értékelésének, valamint a pedagógusminősítés rendszerének végzettség nélküli iskolaelhagyás szempontjából" történő felülvizsgálatát, az iskolavezetők felkészítését, a pedagógusképzés megújítását, a "pedagógiai kultúraváltás" elősegítését. "A különböző ágazati szektorhoz tartozó munkatársakkal, szülőkkel, családokkal való együttműködéssel kapcsolatos elvárások szintén új kompetenciákat igényelnek a pedagógusok részéről" - írták.
Röpködnek a milliárdok
A beavatkozási területeken belül a cselekvési terv összesen 29 nagyszabású intézkedésre tesz javaslatot, ezek költségigényét 229,6 milliárd forintban határozták meg. A legtöbb pénzt (100 milliárdot) az "iskolarendszer térségi fejlesztése" emésztené fel, ezt követi a "tanulói kulcskompetenciák fejlesztése, tanulóközpontú nevelési-és oktatási tartalmak fejlesztése, komplex pedagógiai módszertani programok adaptálása, a digitális állampolgárrá válás elősegítése" 46 milliárd forintból. Ebbe tartozik bele az egész napos iskola program kiterjesztésének terve, a Tanoda program támogatása, valamint számos más bürokratikus (különböző címeken elemzések, tanulmányok készítése) intézkedés is.
További 20 milliárd forinttal számolnak az "intézmények külső kapcsolatai kialakításának támogatására, tanórán kívüli, iskolai programok, szolgáltatások kialakítása, működtetése révén". Mint írták, "szükség esetén a családok támogatása" is beleférhet a keretbe. Mindebbe belevonnák a munkaadókat, kortárs csoportokat, helyi oktatási, könyvtári, közművelődési, muzeális és más kulturális intézményeket. Valamint pályázatokat is kiírnának az iskolák számára "az iskola-szülő, és iskola-tanuló programok bővítésére, elsősorban a kockázatnak kitett tanulókkal és a szüleikkel történő együttműködés erősítése érdekében".
Összesen 14 milliárd forintot határoztak meg "az egységes minősítés alapján alul teljesítő iskolák azonosítását követően célzott és differenciált fejlesztésük" támogatására helyi szinten (tankerületi központ, szakképzési centrum szintű és intézményi szintű lemorzsolódás elleni beavatkozási terv végrehajtását segítő képzések, modell értékű programok kiterjesztése). Ebbe beletartozik a deszegregációt segítő preventív, komplex pedagógiai program bevezetése is. Hogy ez pontosan mit takar, a dokumentumból nem derül ki. A pedagógusok szakmai fejlesztésére 3 milliárdot szánnának.
