Mariano Rajoy lesz a fő nyertese a tavaly december 20-i voksolás óta húzódó válságnak. A konzervatív kormányfő látványos passzivitásban várakozott, amíg az ellenzéki pártok körében folyt a belső huzakodás. Lehetővé tegyék-e a megszorításokat végrehajtó, korrupciós botrányokkal terhelt konzervatív Néppárt (PP) hatalmon maradását, vagy próbálkozzanak meg egy alternatív kabinet tető alá hozásával. A 2015 decemberi, majd a 2016 júniusi parlamenti választás is hasonló eredményt hozott, a hatalomban korábban egymást eddig váltó két nagy párt visszaesését, új jobb- és baloldali tömörülések megerősödését.
A nagy vesztes pedig a Spanyol Szocialista Párt (PSOE) első embere, Pedro Sánchez lett. A főtitkárt a pártja számos korábbi vezetője hiába intette, hogy a választóktól a PSOE nem kapott mandátumot a kormányalakításra, Sánchez megkísérelte a lehetetlent. Egyszer kudarcot vallott, de amikor másodszorra is próbálkozni akart, pártja már kihátrált mögüle, október 1-én kénytelen volt bejelenteni lemondását.
A párt élére ügyvezető testületet állítottak, Javier Fernández, az asturiasi tartományi kormányfő vezetésével. Míg Sánchez és Rajoy között végletekig elmérgesedett a személyes viszony, Fernández legalább képes volt valamiféle párbeszédre az ideiglenes kormányfővel. A PSOE vasárnapra hívta össze a szövetségi tanácsot, hogy felhatalmazást kérjen ahhoz, tartózkodni fognak a miniszterelnök beiktatásánál.
Ez rendkívül nehéz döntés a két malomkő között őrlődő szocialisták számára. Rajoy korábban azt is felajánlotta nekik, hogy az ország helyzetére tekintettel alakítsanak nagykoalíciót, vállalják közösen a kormányzás felelősségét. A PSOE azonban attól tartott, ha belemennek egy ilyen megoldásba, az ellenzék vezető erejévé a radikális baloldali Podemos párt válhat. A megszorításellenes, populista baloldali követeléseket megfogalmazó Podemos a nagy baloldali párt támogatottságát jelentősen lefaragta.
A PSOE számára nincs jó döntés, ha támogatják Rajoy kormányalakítását, amiatt is büntethetik őket a párthívek, de a szocialisták hitelét az is tovább ronthatta volna, ha őket teszik meg bűnbakká azért, hogy harmadszorra is ki kell írni az előrehozott választást. Egy harmadik voksolás a felmérések szerint mindenképpen azzal fenyegetne, hogy a Podemos lekörözi a szocialistákat. Javier Fernández és az ügyvezető testület ezért azzal érvel, a „kisebbik rosszat” kell választaniuk, s a felelős magatartás az, ha lehetővé teszik Spanyolország kormányozhatóságát.
A PSOE így is megosztott, hiába remélte a pártvezetés, hogy a 85 mandátummal rendelkező párt képviselői egységesen tartózkodni fognak, ha VI. Fülöp király ismét felkéri Mariano Rajoyt a kormányalakításra. A katalán szocialisták már jelezték: semmiképpen nem hajlandók a tartózkodásra, mindenképpen nemmel fognak szavazni, Javier Fernándezt támogatja ugyanakkor a PSOE vezető posztjára ugyancsak aspiráló, népszerű andalúziai tartományi kormányfő, Susana Díaz.
A katalán PSC mellett a Baleár-szigeteki szocialisták, s rajtuk kívül még három-négy parlamenti képviselő rúghatja fel a frakciófegyelmet a madridi El País szerint. A konzervatív ABC című lap úgy tudja, legalább 18 szocialista képviselő nem szavazatot adna le. Nagy kérdés, hogyan szavazna a leváltott főtitkár. Pedro Sánchez a lemondása után az Egyesült Államokba utazott, s visszatérése óta még nem nyilatkozott arról, érvényesnek tartja-e magára a frakció kötelező döntését.
A Néppárt a stabilitás zálogának látná, ha a PSOE egységesen Rajoy beiktatásának pártjára állna, de valójában számukra lényeg a lényeg: a PP-nek (137) a kis liberális katalán Ciudadanos párttal (32), illetve a Kanári-szigeteki koalícióval (1) együttesen 170 mandátuma van a 350 tagú törvényhozásban, s ez még nem elég az abszolút többséghez, de a második körben 11 szocialista tartózkodása már elegendő lenne számukra a kormányalakításhoz. (Azt sem a PP, sem a PSOE nem szívesen kockáztatná meg, hogy az elszakadáspárti, kis nacionalista tömörülések támogatásától tegyék függővé a kormány stabilitását.)
Mariano Rajoynak, ha második hivatali időre beiktatják, nem lesz könnyű dolga. A PSOE ideiglenes vezetése csak a beiktatásnál ígért támogatást, a kormányzáshoz azonban már nem, azaz a kisebbségi Rajoy-kormánynak minden egyes intézkedéséhez támogatókat kell majd találnia. Az elmúlt időszakban halogatniuk kellett a lényeges döntéseket, az ideiglenes kormány csupán néhány miniszterrel vitte az ügyeket.
Madrid szerencséjére a gazdaság regnáló kormány nélkül is egészen jól teljesített, Spanyolország az eurózóna egyik leggyorsabban növekvő gazdasága. Idén a beígért 2,9 százalékot meghaladó lesz a növekedés, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is 3,1 százalékra emelte prognózisát. Luis de Guindos gazdasági miniszter szerint idén tartani tudják az uniós deficitcélt, az elvárt 4,6 százalék helyett a GDP 4,4 százalékát teszi ki a deficit, jövőre azonban ezt már nem tudják garantálni. A 2017-re beterjesztett költségvetési tervezet 3,1 helyett 3,6 százalékot prognosztizál.
