Gróf Stürgkh Károly osztrák miniszterelnököt szombaton délben a Meissl és Schadu szálló éttermében ebéd közben agyonlőtték. A merénylő Adler Frigyes szocialista író, aki háromszor lőtt revolverével a miniszterelnök felé. A golyók a miniszterelnököt fején találták. Gróf Stürgkh összeesett és azonnal meghalt.
Noha huszonhét hónapos háború a túlélők idegeit megedzette és eltompította a természetes döbbenetei, amelyet a halállal szemben érez minden élőlény, még a XX század embere is: az első érzés e hír olvastán mégis a halál tényével szemben érzett emberi megdöbbenés és emberi részvét.
Ismertük Friedrich Adlert, becsültük, érezzük még kézszorításának melegét, látjuk szelíd, gyermeteg kifejezését, kék szemét, olvastuk cikkeit s valahogy megfoghatatlannak érezzük a dolgot, amely e rövid híradás véres betűiből felénk rivall.
Stürgkh grófnak és politikai rendszerének, amennyiben az reánk, magyar szociáldemokratákra tartozott, ellenfelei voltunk. De lehetetlen az emberi részvétét megtagadni tőle, hiszen az mindenkinek jár, aki valamely ügy szolgálatában, valamely hivatás gyakorlása közben életével fizet.
Valaki - ha az emlékezetünk nem csal, Bismarck volt - merényleteket a királyok üzemi baleseteinek nevezte. S mi, akik emberélet pusztulásának érezzük, megsiratjuk és fölpanaszoljuk, ha egy tolató vasúti munkás a kocsik mozsarai közé kerül, vagy ha a gép elkap és szétlapít valakit, elég demokraták vagyunk ahhoz, hogy a részvétnek ezt a megnyilatkozását kifejezzük akkor, amikor az osztrák miniszterelnök lett hivatásának áldozata.
Mert ámbár semmi hiteles hír vagy értesülés nincsen még arról, mi adta a revolvert Adler Frigyes kezébe, az egész helyzet, a merénylő személyisége, kétségtelenné teszi azt, hogy Stürgkh gróf politikai merénylet által veszítette el életét.
Népszava 1916. október 22.