Célba ér ma az európai Mars-szonda. A Giovanni Virginio Schiaparelli olasz csillagász nevét viselő űrjármű teljesíti az olasz, az európai (ESA) és az orosz űrügynökség közös ExoMars küldetését, amelynek célja az élet jelei utáni kutatás a Marson. A szállító Proton rakétát március 14-én bocsátották fel az űrbe a kazahsztáni Bajkonurból, ez két egységet hordozott: a Schiaparelli leszálló egységet és egy keringőegységet TGO-t (Trace Gas Orbiter).
A háromtonnás TGO energiáját egy 20 négyzetméteres napelemtábla biztosítja. A Schiaparelli hét hónap alatt megtett mintegy 50 millió kilométer után, október 16-án vált le a TGO-ról, és lépett be a Mars légkörébe 21 000 km/órás sebességgel. Innentől kezdve minden automata vezérléssel történik, földi beavatkozás lehetősége nélkül. A leszállásra a tervek szerint közép-európai idő szerint délután 16.48-kor Meridiani Planum térségében kerül sor, méghozzá a porviharos évszakban, amelynek csúcspontja tíz nappal későbbre várható.
Korábban ebben az időszakban nem mertek leszállni a Marson, mivel a légköri paraméterek igen élénken változnak, ugyanakkor meteorológiailag rendkívül érdekes mérésekre nyílik így lehetőség. A landolás nem teljesen kockázatmentes: az űrjárműnek mindössze 6 perce lesz arra, hogy működésbe hozza a fékeket és ejtőernyő-rendszerét a biztonságos leszálláshoz.
A 2,4 méter átmérőjű Schiaparelli a leszállás után akkumulátorról üzemelve még csaknem 8 napig fog statikus mérőállomásként szolgálni, és a meteorológiai mérések mellett a mágneses tér jellemzőit is vizsgálja. Az ESA kutatói szerint azonban kérdéses, hogy a porviharban képes lesz-e értékelhető fotókat készíteni. Közben a TGO a Mars légkörében alacsony koncentrációban jelen lévő gázok előfordulását, azok térbeli és időbeli változásait kutatja.
Az USA szenátusa szeptember végén megszavazta a NASA által 2017-re kért 19,5 milliárd dolláros (5,3 billió forintos) összeget, egyetlen feltétellel: az űrhivatalnak az elkövetkező 25 évben embert kell küldenie a Marsra. A javaslatot a republikánus és a demokrata szenátorok egyaránt támogatták.
TGO küldetésének fő célja a Mars légkörében lévő metán vizsgálata. A metán a Nap ultraibolya sugárzásának hatására könnyen lebomlik, ezért rövid az élettartama. Légköri jelenléte tehát arra utal, hogy ma is kiáramlik a marsi atmoszférába. A metán vulkáni és biogén eredetű is lehet. Az utóbbi esetre kétféle válasz képzelhető el. Vagy egykor élt mikrobák termelték meg a gázt, és az még mindig szivárog a felszín alatti gázzárványokból, vagy - ami még izgalmasabb felvetés - ma is aktív élőlények tevékenysége során keletkezik.
A mostani Marsraszállás egyben teszt is egy 2020-ra tervezett küldetéshez, amikor az ESA egy, a talajba való behatolásra és mintavételre képes rovert szállítana a bolygó felszínére. A Schiaparelli landolásával ennek lehetőségét próbálják ki. E misszió 2018 májusában indulna.
Az európai-orosz együttműködés politikailag nehéz időszakban valósul meg: az ukrán válság és Oroszország beavatkozása a szíriai konfliktusba a hidegháború vége óta nem tapasztalt kihívás elé állítja a Moszkva és a Nyugat közti kapcsolatot. - A földi krízisek idejében hidakat építhet az űrutazás - fogalmazott korábban Jan Wörner, az ESA igazgatója.
Szergej Szaveljev, a Roszkozmosz alelnöke szerint az ExoMars egyedülálló példa Nyugat és Kelet együttműködésére az űrkutatás területén. Oroszország 2013-ban szállt be a projektbe, amikor a NASA a növekvő költségek miatt kénytelen volt kimaradni az ambiciózus tervek megvalósításából.
Az amerikai űrkutatási hivatal ennek ellenére továbbra is nyújt anyagi támogatást a projekthez. Az ESA több mint 1,3 milliárd eurót fektetett a projektbe, a szakértők szerint a Roszkozmosz pedig egymilliárd euróval járult hozzá a megvalósuláshoz.
MTI
Olasz, orosz és lengyel szakemberek mellett magyarok is részt vettek az ExoMars misszióban. Az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpontban működő SGF Kft. mérnökei a TGO CaSSIS műszerének elkészítésében játszottak szerepet. Mint a Szalai Sándor vezette kutatócsoport munkatársa, Tróznai Gábor, az It Café oldalnak elmondta, a Berni Egyetemmel közösen fejlesztettek ki egy fedélzeti szoftvert. Mivel a nemzetközi stáb többször átalakult, a magyar mérnököket csak 2014 végén keresték meg, így alig 10 hónap alatt kellett a projektet végrehajtani, egy földi ellenőrző berendezéssel együtt.
A Földhöz leginkább hasonló bolygó adhat menedéket az emberiségnek