Hazánkban nincs cenzúra. Van viszont Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, amelynek elnökét a miniszterelnök javaslatára nevezi ki a köztársasági elnök. A hivatal a saját maga által indított eljárásban akár kétszázmillió forint bírságot is megállapíthat. Hazánkban nincs cenzúra. Az MTI viszont megtagadhatja az ellenzéki párt által kért közlemény közlését. Hazánkban nincs cenzúra. Az állam azonban szabadon dönthet arról, mikor, milyen információt nyílvánit titokká.
A Népszabadság jégre tételén csak azok lepődnek meg, akik nem akarják tudomásul venni a tényeket: az egykori fiatal demokraták sikeresen kiirtják a fiatal demokrácia alig sarjadzó csiráit. Nem véletlenül nem értette Kósa Lajos, miért izgul az ellenzék egy vacak napilap sorsáért. Miért nem az ország sorsáért aggódnak, kérdi a parlamentben, miközben önelégült mosollyal arcán - szellemesnek gondolván magát - nyugtázza a színjátékban részt vevő párttársai elismerő vigyorgását? Igaza van. Egy lap ide vagy oda. Mit számít egy napilap egy olyan országban, amelyben a törvényes rend alapja a törvényekbe foglalt törvénytelenség.
A Népszabadság felszámolása kis lépés a sajtószabadság felszámolása terén. Felszámolás? Sajtószabadság régen nem létezik. Az állam régen rátenyerelt mindenre, ami számottevő a hírközlés terén. Hírközlés? Az a hír, amit a hatalom annak nyilvánít. Az a hír, amit a hatalom nem titkosít. Nem csoda, hogy ebből a kétségtelenül barbár tettből sem keletkezett nagyobb vihar. Az érdekvédőknek az ereje jószerivel arra is kevés, hogy kikényszerítsék a megszűnő napilapnál tevékenykedők foglalkoztatási jogviszonyának törvényes keretek között történő felszámolását. A legszorosabb gyeplő az állami hirdetések elosztása, amelyből az ellenzéki sajtó alig-alig részesül. Ha pedig részesül, akkor az a (nem) vicces helyzet áll elő, hogy a kormány hirdetését kell megnézni, elolvasni a kormányt kritizáló műsor, írás megnézése, elolvasása előtt.
A Népszabadság megszüntetése valójában egy kicsinyes fricska. Annak igazolása, hogy a baloldalnak annyi gazdasági ereje sincs, hogy eltartson egy napilapot. A Népszabadság a kellemetlen bolha szerepét tölthette be. Az ország jelentős részén egyáltalán nem árusítanak újságokat. Az ország lakosainak jelentős része akkor fog a kezébe újságot, amikor az udvari budiban elvégezte a dolgát. Nem rontja a szemét olvasással. Minek tenné? Az ingyen Digiből megtud mindent, amit fontosnak tart a hatalom, hogy közölje vele. A Kossuth rádió jól fogható. Mindenütt elérhető. Az ökör szarvára akasztott, öreg táskarádió más adót talán nem is ismer. Az ökör után ballagó szántóvető hallgatja, mit üzen a kormány.
A Népszabadság felszámolása a kormánynak nem hír. A Népszabadság felszámolásának igazi rendeltetése: megmutatni, az országban nem történhet semmi a keresztény kormány tudta, akarata, kegye nélkül. Lehet ellenzéki sajtó, ameddig a hatalom megtűri. A Népszabadság megkapta a harmadik "T-t". Ezzel ismét bebizonyosodott, a kormány, személy szerint a kormányfő azt tesz, amit akar: osztogat, betilt, titkosít, államosít, összevon, szétszed. Megteheti? Meg! Van egy jól működő országgyűlése, így - a továbbiakban is - kisbetűvel.
A közelmúlt jeles eseménye fényesen igazolja, nincs korlát. Fel sem tudott kerülni az országgyűlés honlapjára az adózás rendjéről szóló törvény módosítása. Nem volt rá idő. Megtárgyalásához, elfogadásához egyetlen nap sem kellett. Benyújtották 2016. október 10-én 16 óra 58 perckor, elfogadták 2016. október 11-én 13 óra 06 perckor. A törvényjavaslatot nem tárgyalták meg az országgyűlés gazdasági, költségvetési ügyekben illetékes bizottságai. Érthető, hiszen teljesen lényegtelen kérdésről szavaztak "semmi perc" alatt. Az országgyűlés a következő törvényt fogadta el: "Adótitoknak minősül különösen (a "különösen" kifejezés azt jelenti, hogy a felsorolás nem lezárt, példálódzó jellegű, tetszés szerint bővíthető) az államháztartás központi alrendszere terhére nyújtott adókedvezmény, jóváírás, az adózó által törvényben meghatározott célra nyújtott támogatás, vagy az adózó által törvényben meghatározott kedvezményezett célra történő felajánlás esetén a támogatást nyújtó, a felajánló adózó megnevezése, az általa igénybe vett adókedvezmény, jóváírás, valamint az általa juttatott támogatás, felajánlott adó vagy adóelőleg mértéke, továbbá a támogatott megnevezése, a támogatott által kapott támogatás és a támogatott javára felajánlott adó vagy adóelőleg mértéke.” Ezzel a törvénnyel ezek az ügyek a nyilvánosság számára hozzáférhetetlenné váltak. A törvényt megszavazó képviselők pedig döntésükkel szentesítették, hogy a választóknak - beleértve saját magukat is - semmi közük ahhoz, hogy az adóbevételek egy jó nagy szeletét mire használják fel. (A köztársasági elnök még megakadályozhatja a közpénzek magánosítását.)
A jelek szerint az országban élők jelentős részét nem érdeklik a történések. Nem akarnak látni, hallani, beszélni. A három majom jó tanácsa sok-sok tapasztalatra épül. Ebben az országban a besúgás sokszor volt kifizetődő. Az őszinte szó annál kevésbé. Sajtószabadság! Tanszabadság! Információs szabadság! Lehetne még sorolni, mi minden esett áldozatául az egyre gátlástalanabb hatalomnak. Lehetne, de minek? Keveseknek hiányoznak. Ennek jó okai vannak, például: a társadalmi szociális különbségek csökkentésének elmaradása, a hatalomgyakorlás társadalmasításának elmaradása. Nem játszódott le az a folyamat, amely elvezethet a nyitott, befogadó társadalomba.
Az ország cseppet sem volt felkészülve, felkészítve a demokráciába való átmenetre. Ez furcsán hangzik, de a tények alapján nehéz más következtetésre jutni. Meghatározó, hogy elmaradt a politikai hatalom széles körű szétosztása. Az emberek hozzászoktatása ahhoz, hogy szavuknak súlya van. Az emberek hozzászoktatása ahhoz, hogy nélkülük, részvételük nélkül nem születhet döntés helyi és országos kérdésekben. Az emberek hosszászoktatása ahhoz, hogy felelősek sorsuk alakulásáért. Így nem is alakulhatott ki az az igény, hogy aki akar, az részese lehessen a hatalom gyakorlásának. A jogszabályok előkészítésekor elmaradt egyeztetés az Alkotmánybíróság aktív közreműködésével bocsánatos bűnné változott. Az alkotmányozás folyamatából az Alkotmánybíróság iránymutatása alapján kizárták a választókat. A népszavazás jogának gyakorlását alig teljesíthető feltételekhez kötötték. Csupán öt évig - 2006. szeptember 1-től 2011. január 1-ig - élt a lobbitevékenységről szóló törvény, amely első ízben tett kísérletet annak legalizálására, hogy a készülő jogszabállyal, vagy valamely előkészítés alatt álló közhatalmi döntéssel érintettek csoportja az érdekeiknek megfelelően, nyíltan és szabályozott keretek között befolyásolja a döntéshozatalt. Megmaradt a már nem is láthatatlan korrupció mint a befolyásolás, az érdekérvényesítés bevált eszköze. Miután elmaradt a közügyek iránt érdeklődő, a közügyekért felelősséget érző magánemberek tömeges megjelenése, kevesen vannak azok is, akiknek elvonási tüneteik lennének annak következtében, hogy szabadságjogaink sorra köddé válnak.
Ami az országban élők helyzetét illeti, csoda, hogy nincsenek hírek tömeges éhenhalásról. A hajléktalanok becsült száma meghaladja 10 ezret. Az öregségi teljes nyugdíj legkisebb összege 2008 január 1 óta 28 500 forint. Jelenleg 50 000 forint alatti nyugdíjból él majdnem 73 ezer ember. Több, mint 1 millió embernek a nyugdíja nem éri el a 100 000 forintot. A megoldás ismert. Az államnak nincs gondoskodási kötelezettsége és felelőssége az alaptörvény szerint. A gyermekeket kell bírósági úton kötelezni arra, hogy gondoskodjanak a szüleiről. Ez reális elvárás, főleg a közfoglalkoztatásban részt vevő mintegy 250 ezer embertől, akiknek a havi bére 2015. január 1-től 79 155 forint, középfokú iskolai végzettséget és szakképesítést igénylő munkakörben történő alkalmazás esetén 101 480 forint. Miután demagógia nélkül nehéz lenne kifejteni, mi a különbség a Mészáros, Orbán, Lázár, Szijjártó és a többi, az elmúlt hat évben a semmiből felkapaszkodott új gazdag és a létminimum alatt élők helyzete között, a témánál maradva: az éhenhalás szabadsága elnyomja a sajtószabadság iránti igényt.
A sajtószabadság dicsőségére korlátok közé szorított parlamenti közvetítésekből jól látható, a kormánypárti frakció tagjai nagyon elégedettek teljesítményükkel. Ez a különbség köztük, meg az öngólt rúgó futballcsatár között.
