Tökéletesen megértjük Lovász Lászlót, az ország messze földön egyik leghíresebb matematikusát, akinek az a szerencsétlenség jutott, hogy a mai Magyarországon kell Széchenyi Akadémiája elnökének lennie. Tökéletesen megértjük, mert ahelyett, hogy saját tudományába mélyülhetne, vagy viselhetné emelt fővel választott tisztségének minden dicsőségét, nagyon sok időt és energiát emésztenek fel életében a "nem várt problémák". Mint maga is mondja a Magyar időknek.
Nem volt elég a Hóman Bálint, a Lukács György, a Nagy Imre akadémiai tagsága körül megkevert méregpohár, amelyet sikeresen eltolt a testülettől és magától, most itt van 28 különböző világnézetű és szakmai érdeklődésű - fizikus, biokémikus, orvos-biológus, vegyész, szociológus, közgazdász, irodalomtörténész, filozófus, történész, matematikus - akadémikus és doktor, akik nyílt levélben aggódnak az utóbbi néhány évben az országban végbement antidemokratikus folyamatok, a sajtószabadság veszélyeztetése miatt. Fontosnak tartják, hogy az Akadémia mint a hazai értelmiség egyik kiemelkedő képviselője és fóruma, részt vegyen ezeknek az össztársadalmi jelentőségű kérdéseknek a feltárásában, róluk érdemi vita szervezésében. Kérik, hogy az MTA vezetése mielőbb kötelezze el magát a mellett, hogy a magyar társadalom égető kérdéseiről tudományos feltárómunkát és vitasorozatot kezdeményez.
Lovász László az egyik legtisztességesebb ember, aki az Akadémia élén csak állhat, és nem kényelmes látni, amint egy tisztességes ember a tiszta tudomány és a politika harapófogójába kerül. Már ha létezik olyan világ, ahol nincs ilyen harapófogó. Lovász most azt mondja, ismeri a levélírók aggodalmait, de erről közösen kell gondolkodni és tárgyalni. Mert politikai kérdésekben az MTA nem alakít ki testületi véleményt. Nem úgy, mint a tudomány, az oktatás, a kultúra ügyeiben. Lovász László méltán büszke, hogy az Akadémia azon kevés intézmény egyike, ahol különböző politikai nézetű, vallású emberek egy közös célért tudnak hatékonyan együttműködni. Nos, a sokszínű 28-ak éppen a közös gondolkodást sürgetik. Hogy a testület megőrizhesse arcát a jövő előtt, még mielőtt annak látszatába merülne, a keserű történelmi tapasztalatok ellenére becsukja szemét, hogy a "tiszta tudományba" menekülve ne lássa a valóságot. Mert látnia kell: ma még inkább minden politika, mint bármikor volt - mert a hatalomgyakorlás érdekei ezt kívánják. És minden inkább tisztesség kérdése, mint bármikor kellett, hogy legyen - amitől a hatalom fél.
Lovász László azt mondja: "Kritizálnánk, ha valahol azt oktatnák, hogy a Föld lapos". Mostanában éppen ezt akarják elhitetni velünk.
