"A lap munkatársai inkább a fizetésük, mintsem az újság jövője miatt aggódtak".
Népszava fotó
Az osztrák üzletember azt is mondta: mivel a korábbi egyeztetések meghiúsultak, a helyi vezetésnek pár napra be kellett zárnia a lapot, hogy az alkalmazottakat tárgyalóasztalhoz ültesse. Az újságot újra akarták indítani a szerkesztőség bevonásával, azonban a lap munkatársai „inkább a fizetésük, mintsem az újság jövője miatt aggódtak". Felidézte, hogy 2014-ben a Ringier és az Axel Springer kelet-európai tevékenységének összevonását követően a piaci felügyelet szerint túl nagy lett volna ezek magyarországi piaci részesedése, így régi üzleti partnerként őt kérték meg a portfólió egy részének átvételére. Ennek feltétele volt, hogy a csomagban lévő regionális lapok és országos média mellett az 1956-ban az MSZMP által alapított, majd a rendszerváltozás után az utódpárt MSZP által tovább irányított „kényes" lapot, a Népszabadságot is átvegye.
Kifogásolta, hogy a Népszabadság meg akarta tartani a korábbi privilégiumokat, például azt, hogy írhassanak a lapba a szocialista párt régi, kiérdemesült funkcionáriusai, akiket azután mint szerzőket fizettek ki. Elmondta: úgy képzelte, hogy fel lehet fejleszteni a lapot, mert becslései szerint a magyar lakosság 40-50 százaléka kormánykritikus, „az öreg posztkommunistáktól a fiatal baloldali liberálisokig", akiket „az Orbán elleni gyűlölet tart össze". Őket kellett volna a lapnak megszólítania, de várakozásai nem teljesültek. Elmondása szerint az újságíróknak szabad kezet adott, csupán az volt a kérése, hogy olyan témákról írjanak, amelyek érdeklik az embereket.
Az osztrák üzletember szerint a történteknek csak gazdasági okai vannak, az elmúlt években a lap működési vesztesége egymillió euró volt évente. Mint fogalmazott: boldog lenne, ha valaki levenné róla a Népszabadság „koloncát", azonban nincs senki, aki ezt megtenné.
A Mediaworks sikertörténet – jelentette ki. Elmondása szerint már régóta több ajánlat érkezett be hozzá, kormányközeli és ellenzéki oldalról egyaránt. A történtek után még inkább megnőtt az érdeklődés a cég iránt, de neki elege lett belőle mára, így megfontolja, hogy az egész Mediaworksből kivonul. (Ebben az esetben felmerül a kérdés, milyen kormányközeli kéz kaparintja meg a médiabirodalmat - a szerk.) Arról is beszélt, hogy felbosszantotta Martin Schulznak, az Európai Parlament elnökének kiállása a Népszabadság mellett. A politikus Twitter-bejegyzésében magyarul fejezte ki szolidaritását. Heinrich Pecina szerint az elnök a „mi pénzünkből él", nem vállalkozó, így nem kell törődnie azzal, hogy munkahelyeket biztosítson.
A szerkesztőség válasza
1. Az interjúból úgy tűnik, mintha az október 8-i lapbezárás előtt a kiadó bármilyen tárgyalási kezdeményezését a szerkesztőség nem fogadta el. Ilyen javaslat nem volt.
2. "A szocialista párt régi, kiérdemesült funkcionáriusai" semmilyen privilégiumot nem élveztek, a Fórum oldalon sokféle politikai vélemény megjelent, a közlés kritériuma csak az írás minősége, nem a szerző párthovatartozása volt. Honoráriumot - ha csak a szerkesztőség nem rendelte a cikket - 2011 óta az itt megjelenő dolgozatokért nem fizettünk.
3. Lehet, hogy a tulajdonos azért adta ki a lapot, hogy olvasnivalót adjon a lakosság 40-50 százalékát kitevő kormánykritikus tömegnek, amelyet „az Orbán elleni gyűlölet tart össze", de a lap utolsó percéig a gyűlöletkampány ellen foglalt állást. Az újság múlt szombatig Magyarország legnagyobb példányszámú közéleti napilapja volt.
4. Tudomásunk szerint jelentkezett vevő a Népszabadságra, de nem kapott választ.
5. Ha a Népszabadság „felfüggesztésének” valóban gazdasági okai voltak, akkor a Mediaworks menedzsmentjének mindenekelőtt jeleznie kellett volna, hogy a gazdaságos működtetés megteremtéséért újratervezésre van szükség. Ez nem történt meg, mi több, a Mediaworks a nyáron 8 új munkatárs felvételét engedélyezte a lapvezetésnek. Pénzügyi korrekcióra legutóbb 2015 őszén kérték a lapvezetést, amely ennek eleget tett.
6. A Népszabadság veszteségességéről: a lap a Mediaworks előtti nyolc évben a Ringier tulajdonában volt. A Ringier – a lap korábbi vezetőinek beszámolója szerint – nyomdai és terjesztési akvizíciókhoz is felhasználta a Népszabadság 2004-ig képzett, 2,4 milliárd forintos eredménytartalékát. A Népszabadság eredménye is nagyban függ a hirdetési bevételektől, ám azok mennyisége – elég csak az idei állami reklámköltésekre gondolni, amelyekből egy százalékban részesült a Népszabadság – jócskán hagyott kívánni valót maga után. A lap vesztesége aligha évi egymillió euró.
7. A Népszabadság munkatársai határozottan visszautasítják azt a kijelentést, amely szerint a múlt hétvégi tárgyalások során „inkább fizetésük, mintsem az újság jövője miatt aggódtak”. A szerkesztőség az újraindulással kapcsolatos tárgyalások során – egyéb pénzügyi korrekciók felajánlása mellett – lemondott októberi járandóságának jelentős részéről, hogy a lap folyamatosan a piacon legyen, s hogy október végéig kidolgozza tervét egy másfajta működésre. Az ajánlatra nem érkezett válasz.
