Változatlanul tart a kormányzati háttérintézmények átszervezése körüli vita, bár tagadhatatlan, hogy a terv év eleji bejelentése óta csillapodott a felháborodás az átszervezésben érintett dolgozók körében. A Közművelődési és Közgyűjteményi Dolgozók Szakszervezetének (KKDSZ) elnöke a Népszavának úgy fogalmazott, azt elfogadhatónak tartják, ha egy munkáltató úgy dönt, változtatni akar az intézmények és a bérek eddigi rendszerén, de Csóti Csaba szerint nagyon nagy gond a tervek ultimátum szerű bejelentése.
A KKDSZ-szel ugyanis senki nem egyeztetett az ügyben.
Amint az közismert, még januárban jelentette be Lázár János miniszterelnökséget irányító miniszter, hogy a „bürokráciacsökkentés” jegyében 73 állami háttérintézmény megszüntetésének lehetőségét vizsgálja a kormány. Összesen mintegy ötvenezer ember dolgozik ezekben, s az akkori tájékoztatás szerint a megszűnő háttérintézmények legnagyobb részét az irányító minisztériumokba olvasztják be, néhányat pedig jogutód nélkül teljesen megszüntetnek. Előbbi csoport tagja a kultúra és a közművelődés területéről például a Nemzeti Kulturális Alap Igazgatósága, amely az Emberi Erőforrás Támogatáskezelőbe olvad be, míg a megszüntetendők listáján, a VS.hu által januárban megszerzett koncepció szerint 13 intézmény szerepelt, például a Szőcs Gézához köthető Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet (MANDA), a Design Terminál Nemzeti Kreatívipari Központ és a Nemzeti Művelődési Intézet fejezte volna be végleg működését.
Végül azonban a kormányzat úgy döntött, hogy a 73 intézmény közül csak a Design Terminál szűnik meg költségvetési szervként, de részben piaci alapon működő intézményként, új keretek között, az Emmi-vel együttműködésben így is tovább folyhat a kulturális tehetséggondozás területén megkezdett munka.
A Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet „megúszta”, feladataiért a Magyar Nemzeti Filmalap Közhasznú Nonprofit Zrt. lesz majd a felelős, a Nemzeti Művelődési Intézet pedig a Lakiteleken működő Népfőiskola Alapítványba olvad be.
Csóti szerint a Nemzeti Művelődési Intézet helyzete a legsúlyosabb, hiszen itt arról van szó, hogy egy korábban állami feladatot ellátó intézetet egy magánalapítvány vesz át. Nem tudni egyelőre, hogy a feladatok Lakitelekre költöztetése után mi lesz a megyei irodákban dolgozó munkatársakkal, ahogy azt sem, hogy ezek az irodák milyen formában folytatják a munkát, és a fővárosi központban dolgozók helyzete is bizonytalan. Kérdésünkre a szakszervezeti vezető elmondta: külföldön elképzelhetetlen lenne, hogy privatizálnak egy, a művelődési feladatok támogatását és a szakmai felügyeletet koordináló szervezetet. A helyzetre jellemző, hogy Csóti elmondása szerint a Magyar Népfőiskolai Társaság is tiltakozott a változtatás ellen, és „kikérte magának”, hogy az alapítványt összekeverjék a népfőiskolai mozgalommal.
Az egyeztetések elmaradása azonban nemcsak a háttérintézmények megszüntetése vagy beolvasztása kapcsán okoz problémát. Csóti a közgyűjteményi területen jelentkező legnagyobb gondnak a bérkérdés rendezetlenségét tartja. „Hiába vezették be 2010-től az életpályamodelleket egyes ágazatokban, a közgyűjteményi dolgozók továbbra is az 1992-es közalkalmazotti törvény alapján kapják a fizetésüket, viszont mivel 2002 óta nem volt valódi bérfejlesztés az ágazatban, itt befagyasztott bérekről beszélhetünk” – hangsúlyozta a KKDSZ vezetője. Ezen az sem segített sokat, hogy júniusban Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter bruttó 15 százalékos illetménypótlékot jelentett be a kulturális ágazat közalkalmazottai számára, ám a szakszervezeti vezető szerint a közgyűjteményi és közművelődési dolgozók bére, éppen az életpályamodell hiánya miatt, sok esetben nem emelkedik majd. Ráadásul ezen a területen is érvényes, amit korábban a szociális ágazatban és az egészségügyben dolgozók sokszor kifogásoltak, hogy az illetménypótlék nem épül be a bérbe, az csak egyetlen évre szól, és bármikor elvehető. A KKDSZ többször is levélben fordult Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkárhoz, hogy legalább a bérkérdésekről egyeztessenek, mert most azt sem tudják, miből számítják a bérpótlékot. Csóti elmondása szerint ugyanis az ágazatban dolgozók majdnem fele már ahhoz is bérkompenzációban kell, hogy részesüljön, hogy a minimálbért vagy a garantált bérminimumot elérje a fizetése. Ha tehát az alapbérhez adódik hozzá a 15 százalékos illetménypótlék, akkor könnyen lehet, hogy bár papíron nő a kereset, a valóságban egy forinttal sem lesz több a bér.
A kétszámjegyű emelés júniusi bejelentésekor az is elhangzott, hogy a kormány előzetesen egyeztetett a szakmai szervezetekkel, ám a KKDSZ vezetőjének elmondása szerint velük senki nem beszélt erről. Augusztusban aztán azt a választ kapták az államtitkárságtól, hogy ezentúl tényleg bevonják őket az egyeztetésekbe, ám - mivel ez mégsem történt meg, a szakszervezet október 6-án újabb levelet írt Hoppál Péternek az érdemi tárgyalás elkezdése érdekében.
Ez a fentebb említettek mellett azért is fontos volna, mert számos intézményvezető azt jelezte a szakszervezetnek, hogy tájékoztatás hiányában nem tudják, hogyan tervezhetik a jövő évi költségvetésüket, 2017 február elsején mennyivel nő a kollégák nettó keresete. „Az eddigi tapasztalatok alapján ezt az államtitkárság sem tudja, hiszen ha tudná, nem okozna gondot, hogy nekünk is elmondja a konkrét számokat” – így a szakszervezeti vezető, aki úgy véli, ha bármelyik multinacionális vállalat ilyen felelőtlen módon intézné a bérkérdést Magyarországon, akkor éppen a kormány politikusai háborodnának fel a leginkább. „Mi viszont azt tapasztaljuk, hogy bármelyik multival könnyebb tárgyalni a bérekről, mint a magyar kormánnyal. A cégek legalább tárgyalnak. A kormány nem.”
