Mundruczó Kornél rendező a Népszavának elmondta, hogy szerinte több sebből vérzik ez a történet. Nem érti, ha valaki mély meggyőződésből bevág valamit a filmjébe, akkor miért vágja ki. Másrészt pedig, ha Kálomista Gábor egy műsorban nyíltan vállalta a véleményét, akkor nem érti, hogy miért nem vállalja másodszor is. Azt pedig végképp nem érti, hogy mindez miért a teljesen ártatlan embereken csattan. Ezt tartja fölháborítónak, és ezért csatlakozott az aláírókhoz, méltatlannak érzi, hogy azok tettei, akik rivaldafényben vannak, a legártatlanabb embereken csattanjanak.
Kende János operatőr csak annyit kívánt mondani, hogy egyetlen dologért hálás Kálomista Gábornak, hogy az ellene való tiltakozás ennyi embert összefogott, ez még soha nem fordult elő a filmes szakmában.
Hajdú Szabolcs rendező szerint a Kálomista ügy, és az ehhez hasonló irritáló események, amikből van bőven, de nem nagyon kerülnek nyilvánosságra, már csak következménye annak a rendszernek, aminek a kiépüléséhez a filmszakma nagy része asszisztált, és a mai napig is működteti. Az külön öröm, hogy a kezdeményezés a fiataloktól jön, a fiatal filmesek hívták fel, hogy írja alá a nyílt levelet. Ez azt jelenti, hogy ők nem olyannak képzelik el a filmes társadalmat, ami így működik. Ez biztató, mert az elmúlt években nem nagyon voltak ilyen kezdeményezések.
Magyar György ügyvédtől azt tudakoltuk, hogy meg kellett volna-e kérdezni Kálomista Gábort arról, hogy egy részletet bevágnak az ő Hír Tévébeli szerepléséből a Kút című filmbe. Magyar György a következő választ adta. „ A hatályos polgári törvénykönyv szerint, képmás vagy hangfelvétel elkészítéséhez és felhasználásához az érintett személy hozzájárulása szükséges. Nincs szükség az érintett hozzájárulására a felvétel elkészítéséhez, és az elkészített felvétel felhasználásához, tömegfelvétel, és nyilvános közéleti szereplésről készült felvétel esetén. Figyelembe kell azonban azt is venni, hogy az általános bírói gyakorlat szerint, a közszereplő képmása csakis a közszerepléseivel összefüggésben, vagyis a közéleti megnyilvánulásai által meghatározott keretben, annak bemutatására használható fel, az érintett hozzájárulása nélkül. Véleményünk szerint a fentiekből következően, jelen ügyben is szükség lett volna Kálomista hozzájárulására ahhoz, hogy az általa adott interjúról készült felvételt egy más környezetben felhasználják és nyilvánosságra hozzák.
A hangsúly tehát azon van, hogy megváltozik a környezete az eredeti felvételnek, más összefüggésrendszer keletkezik, és ehhez már hozzájárulást kell kérni attól, aki a képmással rendelkezik. Külön kell beszélnünk azonban arról, hogyha valaki más személyt érne hasonló sérelem, és nem olyat, aki pozícióban van, akkor számára nem kívánkozott volna ilyen rapid és egyszerű megoldás, neki a felháborodáson és tiltakozáson kívül sok lehetőség nem állt volna rendelkezésére. Végső esetben a bírósághoz kellett volna fordulnia jogorvoslatért, és vélhetően addigra már rég levették volna moziműsorról a filmet, mire ebben az ügyben ítélet született volna. Az ügynek pikantériája az, hogy Kálomista speciális helyzetben van. A filmforgalmazás vonatkozásában döntéseket hozhat, akár pozitív, akár negatív irányban.” Magyar György úgy véli, hogy Kálomista ezzel a pozíciójával, helyzetével visszaélt akkor, amikor a filmforgalmazókat arra kényszerítette, hogy ezt a bizonyos felvétel darabot az elkészített filmből kivegyék. Ez ugyanolyan, mint hogyha egy bírósági vezető munkaidő alatt azt észlelte volna, hogy valaki az épület előtt álló kocsiját megrongálja, és az illető ellen azonnal lefojtatott volna egy eljárást, és el is ítéltette volna, azt gondolja, hogy ez semmiképpen nem fért volna össze a jogállammal. Úgy látja, hogy nagy valószínűséggel, Kálomista a helyzetét kihasználja, és miután pozícióban van, megteheti azt, hogy mások alkotását ilyen önös, bár jogvédte érdekből, megcsonkítja”, fejezte be Magyar György.
