Ma áll bíróság elé Tátrai Miklós, az MNV Zrt. volt vezérigazgatója, Császy Zsolt, az MNV volt értékesítési igazgatója, Markó Andrea, a Pénzügyminisztérium volt szakállamtitkára, valamint F. Zsolt értékbecslő és V. Bálint ügyvéd, akiket a Sukoró-ügyként elhíresült perben vádol bűncselekményekkel az ügyészség. Az első fokon eljáró Szolnoki Törvényszék 4 év börtönre ítélte Tátrai Miklóst, bűnsegédként Császy Zsolt 3 év 6 hónap börtönt kapott, V. Bálintot pénzbüntetéssel sújtották, Markó Andreát és F. Zsoltot pedig felmentették. Az ügyészség Tátraira és Császyra súlyosabb ítéletet kért.
A ma kezdődő másodfokú tárgyalást a Szegedi Ítélőtáblára helyezték. Míg a Hagyó-ügynek (más néven „BKV-ügy”, amely 2009 nyarán robbant ki, s a cég túlzott végkielégítési, valamint a korábbi, a BKV számára állítólagosan aránytalanul hátrányos szerződéskötések miatt indult.) automatikusan Szeged a másodfoka, addig a Sukoró-ügy a korábban illetékes Debreceni Ítélőtábla helyett a Szegedi Ítélőtáblára került.
Minden út ugyanoda vezet
Nemcsak a Sukoró-per, de egyéb politikailag kényes ügyek is Szegedre kerültek, így szemben egy alkotmánybírósági döntéssel, sikerült a hatalomnak kieszközölnie, hogy jogerős döntést a csongrádi megyeszékhely bírósága hozhasson. Ide került a Fidesz elszámoltatási hadjáratának három elhíresült pere: a Hagyó-per mellett a Hunvald-ügy, és a Sukoró-ügy is. Az egyetlen kakukktojás a három közül a Hunvald-ügy, amit az illetékes Fővárosi Törvényszéken 2011. április 7-én kezdtek el tárgyalni, de másodfokra már nem a Fővárosi Ítélőtáblára került, hanem a szegedire. Az elfogultságukat bejelentő fővárosi bírákat ugyanis kizárták az ügyből, a Kúria pedig a szegedi fellebbviteli fórumot jelölte ki a tárgyalásra. De nemcsak a másodfokon, hanem már az első fokon eljáró bíróságok is az igazságszolgáltatásnak nevezett gépezet érdekeinek megfelelően lettek vidékre szignálva a Fővárosi Törvényszék túlterheltségére hivatkozva: a Hagyó-ügy (BKV-s per) Kecskemétre, a Sukoró-per pedig Szolnokra.
A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága nagykamarája idén nyáron hozott döntése megerősítette az EJEB tavalyi ítéletét: Baka András 2011-es leváltása a Legfelsőbb Bíróság éléről sértette a volt főbíró jogát a tisztességes eljáráshoz és a szabad véleménynyilvánításhoz. Bakának többek között azért kellett mennie, mert bírálta a 2010-után elfogadott, a bíróságokat érintő törvényeket, így a peráthelyezés lehetőségét. illetve a bírói nyugdíj-korhatár 70-ről 62-re csökkentését. Magyarországnak különböző jogcímeken összesen 100 ezer eurót, azaz mintegy 31,5 millió forintot, és annak kamatait kell megfizetnie az egykori főbírónak.
Kasztrált igazságszolgáltatás
A Fidesz 2010-es hatalomra jutása után kasztrálta az igazságszolgáltatást, 70 évről 62-re csökkentették a bírói nyugdíj-korhatárt, így a vezető bírákat eltávolíthatták pozíciójukból. Ugyan utólag az Alkotmánybíróság és az Európai Bíróság is elítélte a döntést, a legtöbb bíró nem került vissza korábbi helyére. A kormánypártok gondoskodtak arról is, hogy a legjelentősebb testületeket a saját embereikkel töltsék fel. Polt Pétert kilenc évre betonozták be a legfőbb ügyészi pozícióba, illetve létrehozták az egyszemélyes vezetésű Országos Bírói Hivatalt (OBH), amelynek élére Handó Tündét, Szájer József, a Fidesz egyik alapítójának, európai parlamenti képviselőjének feleségét nevezték ki, Polthoz hasonlóan kilenc évre. Mindkét poszthoz ügyáthelyezési jogköröket rendeltek, vagyis azt a jogot, amivel a törvényileg illetékes bíróság helyett egy másik bíróságra lehet kiemelt büntetőügyeket szignálni.
A fideszes kétharmados hatalom az ügyáthelyezés jogi feltételeit több lépésben teremtette meg. Handó maga nevezte ki "saját embereit", elsőként Fazekas Sándort a Fővárosi Törvényszék elnökévé, aki jó katonaként élt is az új jogszabályi lehetőségekkel, és indítványozta Handónál, hogy a Hagyó-ügy büntetőeljárásának lefolytatására - a bíróság országos átlagot meghaladó leterheltsége miatt - Kecskemétet jelöljék ki az egyébként illetékes Fővárosi Törvényszék helyett. Az OBH ugyan csak 2012. február 20-án tette közzé a peráthelyezésekkel összefüggő elnöki ajánlását, de Handó Tünde ez előtt már döntött arról, hogy a Hagyó-perként is ismert büntetőügy tárgyalását Budapest helyett Kecskeméten folytassák le.
Vidéki állomások
A Kecskeméti Törvényszéken (akkor még Bács-Kiskun Megyei Bíróság) ítélték el Zuschlag Jánost is - épp 2010 márciusában, az országgyűlési választási kampány tetőfokán. Az egykori MSZP-s politikust első fokon elmarasztaló bírói tanács elnökét, Gyurisné Komlóssy Évát néhány hónappal az ítélethirdetés után, augusztus 20-a alkalmából „bírói tevékenysége elismeréséül” a Magyar Köztársasági Érdemkereszt Tisztikeresztjével tüntette ki Schmitt Pál akkori köztársasági elnök és Navracsics Tibor igazságügyi és közigazgatási miniszter.
Annak ellenére, hogy 2012 júliusában a Szolnoki Törvényszék levélben elutasította az OBH áthelyezéssel kapcsolatos megkeresését, illetve Handó beosztottai sem Szolnokot, hanem Zalaegerszeget és Szekszárdot javasolták, a Sukoró-ügy mégis Szolnokra került. Az ideális helyszín kijelölésében Handó segítségére volt a legfőbb ügyész büntetőjogi helyettese, Belovics Ervin. Szolnok egyébként mindannak ellenére kapta meg a Sukoró-ügyet, hogy vagyon elleni ügyekben ott csak egy tanács járhat el, és ennek, a Sólyomváriné Csendes Mária által vezetett tanácsnak már 2012 nyarán is öt ügye volt, közülük négy kiemelt, és ezzel egy újabb kiemelt ügyet kapott. Azóta súlyos - már említett - elsőfokú ítéletet hozott a bírói tanács.
2012. január 1. Az Alaptörvény korhatárra vonatkozó rendelkezései értelmében a tábla elnöke és elnökhelyettese biztosan nyugdíjba vonul, Dr. Harangozó pedig az OBH Kommunikációs Munkacsoportjának a tagja lesz.
2012. március 1. Harangozó kizárólagos igazgatási feladatokat ellátó bíróként irányítja a szegedi táblát.
2012. április 1. Handó Tünde kinevezi Harangozót büntető-kollégiumi elnöknek, egyúttal pedig a táblabíróság megbízott elnökének 6 hónapra.
2012. szeptember 1. Hivatalosan is kinevezik Harangozót a Szegedi Táblabíróság elnökének.
Egy táblaelnök
Egy makulátlan életpálya, elhivatottság, szaktudás és tapasztalat, minden megvolt Harangozó Attilában ahhoz, hogy táblaelnök legyen. Alkalmasnak bizonyult minden szempontból, annak ellenére, hogy soha nem volt versenytársa egyetlen pályázatnál sem. 2012 januárjában már a Handó-féle OBH Kommunikációs Munkacsoportjának tagja, ez év áprilisában a Szegedi Ítélőtábla büntető kollégiumának vezetője, ezzel egy időben pedig a Szegedi Ítélőtábla megbízott elnöke. 2012. szeptember elsejétől hivatalosan is a Szegedi Ítélőtábla elnöke. (Harangozó mindkét nyilvános pályázatában már 2012-ben javaslatot tett arra, hogy változtassák meg az illetékességi területeket, és Szolnok másodfoka a szegedi táblabíróság legyen.)
Harangozó személyében a megfelelő végrehajtót találták meg, amit a bíró nyilatkozatai is alátámasztanak. Mintegy ars poeticájaként fogalmazta meg (egy kikényszerített újságírói kérdésre a szegedi másodfokra helyezésekkel kapcsolatban) a következőt: „Minden szervezet úgy működik, hogy van egy struktúrája, annak élén pedig egy jogszerűen kinevezett vezető. Minden szervezet megkívánja, hogy a benne dolgozók a szakmai, szervezeti lojalitás alapján működjenek. A bíróság állami szervezet, az állammal harmóniában kell működnie, az állam érdekében.”
A Szegedi Ítélőtábla elnöke a bírói munkát tehát nem a vonatkozó törvények alkalmazásában és az igazságszolgáltatásban, hanem az államot kiszolgáló struktúrában, az állam érdekében végzett bírói gyakorlatban látja. Harangozó azt sem gondolhatta komolyan, hogy a mindenkit megillető törvényes eljárás alapja a harmónia. Azokról, a sajtónak név nélkül nyilatkozó bírákról pedig, akik Handó kinevezési gyakorlatát merték kritizálni, Harangozó azt mondta, „az ember a saját munkáltatóját, kenyéradó gazdáját nem támadhatja meg, elég furcsa lenne, ha az lenne az ellenség, aki a munkájának a feltételeit biztosítja.” De nem ezek voltak Harangozó „rendszerbe beugró" mondatai, amelyek a legnagyobb vihart kavarták.
Ennél élesebb volt, amikor az említett ominózus nyilatkozatában a strasbourgi bíróságot "méltatta": a strasbourgi bíróság „olyan, mint egy úri klub”. (Mind a Sukoró-, mind a BKV-perben fontos a strasbourgi szál, az emberi jogi bíróság mindkét ügyben a vádlottak javára döntött.) Az irány tehát megvolt Harangozóval (beállni a hatalom mögé, kiszolgálni azt a törvénykezéssel és derogálni a nemzetközi bíróság tevékenységét), akinek idézett szavai egy sajtótájékoztatón hangzottak el 2016 márciusában.
2013 szeptembertől készen állt a bírósági rendszer a politikailag kényes ügyek tárgyalására: az Országgyűlés az Országos Bírói Hivatal kezdeményezésére júniusban fogadta el azt a törvényt, amelynek alapján a Szolnoki Törvényszék a Debreceni Ítélőtáblától a szegedihez kerül, míg Debrecen cserében eljár az Egri Törvényszék ügyeiben, ami addig a Fővárosi Ítélőtáblához tartozott. A Szegedi Ítélőtáblához került Jász-Nagykun-Szolnok megye, így a Szolnoki Törvényszék és a területén működő járásbíróságok határozatai ellen benyújtott fellebbezéseket a Szegedi Ítélőtábla bírálja el.
Harangozó ezzel kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy megítélése szerint a várható két “nagy” ügy - Sukoró-, illetve Hagyó-per - kapcsán az OBH-elnök a hatályos jogszabályok alapján jelölte ki az elsőfokú Szolnoki, illetve a Kecskeméti Törvényszéket. Ezt minden lehetséges jogi fórumon megtámadták, de szerinte kiállta a jogszerűség próbáját. Ha az első fokot jogszerűen végigtárgyalhatták a kijelölt törvényszékek, akkor Szolnoknak és Kecskemétnek minden esetben jogszerűen a másodfoka a Szegedi Ítélőtábla.
Koncepciós perek?
"»Elszámoltatásnak« nevezte a jelenlegi kormányzat azt a folyamatot, amellyel a korábbi kormányzat politikai és szakmai vezetőin kíván bosszút állni azért az érdeksérelemért, amely a korábbi választások elvesztésével érte. Az elszámoltatás végrehajtására külön felelősöket is kineveztek még ellenzéki időszakukban: 2009. szeptemberétől dr. Balsai István a Fidesz jogi kabinetjének akkori vezetője, jelenlegi alkotmánybíró követelte többször is a sukorói felelősök elszámoltatását, majd dr. Budai Gyula folytatta a sukorózást." – írta Császy Zsolt sajtóközleményében. A másodrendű vádlott szerint "A Sukoró-ügy igazságszolgáltatási szakaszát nem lehet függetleníteni a megelőző és párhuzamosan folyó politikai eseményektől, aminek eredményeképpen kezdettől fogva nem az igazság kiderítése határozta meg a nyomozás során és - legalábbis eddig - a bírósági szakaszban a Magyar Állam büntetőjogi igényét érvényesítő hatóságok célját. A »Sukoró-ügy« úgy kerül majd a hazai jog - és politikatörténetbe, mint a XXI. századi koncepciós perek egyik iskolapéldája."