A Corriere della Sera olasz lap szerint a művész egy milánói kórházban hunyt el, ahová tizenkét nappal ezelőtt került tüdőproblémákkal.
1926-ban született egy lombardiai faluban, a mesélést anyai nagyapjától tanulta. Az egyetemen művészetet és építészetet tanult, később színészként és szatíraszerzőként dolgozott. 1956- ban megírta és előadta a Non sivive di solo pane (Nem csak kenyéren él az ember) című rádióműsort, melyet élete egyik legnagyobb sikerének tartott.
Kilépett a színház keretei közül, tereken, gyárakban, és egyéb olyan helyeken szerepelt, ahol a közönség a társadalom alsóbb rétegeiből érkezett. Egyik leghíresebb műve az Egy anarchista véletlen halála (Morte accidentale di un anarchico), melyet az anarchista Giuseppe Pinelli halála ihletett.
Fo a Nobel-díjat 1997-ben kapta, politikai szatírái és formabontó színháza tette világhírűvé.
