Jó, legyen igazuk a kormánypárti korifeusoknak, akik hirtelen a szabadpiaci verseny bajnokainak szerepében tetszelegnek. Hulljon a férgese! Döntsön a piac! De amíg a piac általában ésszerű döntéseket hoz, Magyarországon egy kicsit más a helyzet. Máskülönben miért áramlanak a hirdetések a nagy példányszámú napilap helyett az alig olvasottéba? A magas nézettségű, nyereséges kereskedelmi televízió helyett az alacsonyabb nézettségű veszteségesbe? Talán a piac szereplői elvesztették a józan eszüket? Saját maguk ellenségeik lennének? Vagy inkább az a gond, hogy a piac helyett egészen más szempontok döntenek?
Akkor viszont arcpirító cinizmus és képmutatás egy újság – nevezetesen: a Népszabadság – nagyon is kétséges okokból történő megszűnése esetén a piacra mutogatni. Amúgy is köztudott, hogy a piacon egyetlen minőségi, független napilap sem élne meg pusztán az olvasókból. Ezért az ellenzéki orgánumok közönséges kivéreztetése, ha sem az állam, sem az állami vállalatok, de még a kormányzatnak minden áron megfelelni akaró, esetleg a kormányzati ellehetetlenítéstől rettegő magánvállalatok sem hirdetnek ezekben az újságokban.
