„Ha néhány évvel ezelőtt leírja valaki, hogy így lesz vége az ország legnagyobb lapjának, valószínűleg röhögőgörcsöt kapunk” – mondta az október 8-án reggel gyakorlatilag bezárt, megszüntetett lap főszerkesztő-helyettese, aki szerint az újság tulajdonosai „gyáva puccsot” hajtottak végre nemcsak a munkavállalóikkal, de a komplett magyar nyilvánossággal, illetve a demokráciával szemben. Pető elutasította, hogy ötmilliárdos vesztesége lenne a Népszabadságnak, ugyanakkor elismerte, deficites a lap, csak nem tudni a pontos számokat, hiszen a lapot szombatig kiadó Mediaworks portfoliójába nem látunk bele.
A fideszes reakciókat, melyek a már említett hihetetlen összegű veszteségről szólnak, a cinizmus sötét mélységének nevezte az újságíró, hozzátéve: ha Magyarországon minden olyan sajtóterméket hirtelen megszüntetne a tulajdonos, amely az állami hirdetések nélkül veszteséget termel, az RTL Klubon kívül nemigen úszná meg senki. A tulajdonosnak, ha valóban gazdasági okok állnának a háttérben, számos lehetősége lett volna a civilizált megoldásra. Mondjuk leül a kollektívával, hogy új koncepciót találjanak ki, esetleg vevőt keres a lapra. „De hát ez a történet nem így kezdődött. Ez a történet úgy kezdődött, hogy a Népszabadságot bezárták.”
„Az állami hirdetések elosztása a rendszerváltás óta attól függ, melyik sajtótermék szimpatikus a hatalomnak” – így Tamás Ervin, a Népszabadság egykori főszerkesztő-helyettese, aki arról is beszélt, hogy a presztízslapokat rendszerint nem csupán az olvasók tartják el. Világszerte kidolgoznak támogatási módszereket arra, hogy a minőségi nyomtatott lapok fennmaradását segítsék – Magyarországon viszont ennek éppen az ellenkezője igaz. Tamás Ervin szerint annak idején komoly hiba volt, hogy a lap vezetése „későn eszmélt” az online fejlesztés ügyében, és a mostani helyzetben az MSZP felelőssége sem elhanyagolható, amely pártnak a Szabad Sajtó Alapítványon keresztül tulajdonhányada volt a lapban. Azt sem tegnap kezdték el rebesgetni, hogy a lap helyzete bizonytalan, hogy talán a kormányhoz közel állókhoz kerülhet, így az értelmiség természetesen árgus szemmel figyelte a hibákat, a gyávaság esetleges jeleit – egy ilyen közegben azonban különösen fontos, amit a szerkesztőség véghez vitt.
Pető Péter nem hisz abban, hogy egyetlen cikk miatt történt volna a bezárás, hosszabb folyamat eredménye ez. A Népszabadság atombiztos beszállítója lett a magyar nyilvánosságnak, ami a hatalomnak kényelmetlen, kínos ügyeket illeti. Ha pedig az ilyen műhelyeket ellehetetlenítik, „a hatalom azt csinálhat, amit csak akar” – utalt Pető a bezárás mögött sejthető okokra. A „jelenlegi” főszerkesztő-helyettes egyébként meglepődött, milyen egységesen állt ki a magyar nyilvánosság az ügyben, majd arról beszélt, a legfontosabb cél most, hogy a Népszabadság cikkei visszakerüljenek ebbe a nyilvánosságba. „Most az a kérdés, milyen országban fognak élni a következő nemzedékek” – mondta Pető, aki szerint a sajtószabadság kérdésében minden magyar érintett, akkor is, ha minderről nem vesz tudomást.
A következő lépésekről szólva az újságíró elmondta: fenntarthatatlan az állapot, ami a Mediaworks és a Népszabadság kollektívája között kialakult. Ezt a viszonyt kell rendezni először. „Nyolcvan ember ül és nem tudja, mi történik vele, gyerekeik, hiteleik vannak, meg bizonytalanságaik. És ott a tulajdonos, aki büszkélkedik, mekkora nyeresége van. Valamit mondania kell a cégnek, mert ez így emberkínzás. Ha már tisztességtelenül megszüntette a lapot, legalább közölje, mik a szándékai!” – fogalmazott Pető Péter.
