- Te egészséges vagy?
- Igen.
- Csak mert a tárgyalópartnereid hirtelen lebetegedtek… De azért készen állsz továbbra is a megbeszélésekre?
- Mindig mindenre készen állok, kiváltképp, ha a Népszabadságról van szó.
- Amúgy meglepett, hogy a hétfői megbeszéléseket lemondták betegségre hivatkozva?
- Én ebben az ügyben már semmin nem lepődöm meg. Az a dolgom, és ezt is teszem, hogy a megoldáson törjem a fejem.
- Mi a megoldás?
- Ma tettünk egy ajánlatot a tulajdonosnak, személyesen Heinrich Pecinának, 1 euróért adja el nekünk, a Népszabadság munkatársainak – hiszen ma is azok vagyunk – a lap kiadói jogait, vagyis mindent, ami a Népszabadsághoz tartozott, archívumot, online-t, nevet…
- Azért tettétek az ajánlatot, mert már biztosak vagytok benne, hogy a Mediaworks nem akarja működtetni a lapot?
- Hivatalosan az az információm, hogy az újraindítás szándéka komolyan veendő. Szóval, amíg mást nem mondanak, ezt kell elfogadnom. Mindenesetre magáról a szándékról nem tisztem nyilatkozni. Ám, ha azt kérdezed, látok-e erre esélyt, akkor arra az a válaszom: keveset.
- Az meglepett benneteket, hogy a Népszabadság nevet a kiadó elzálogosította, mégpedig a nemrég még állami tulajdonban lévő Magyar Külkereskedelmi Banknak?
- Tudunk róla, hiszen, amikor a Mediaworks megvásárolta a Pannon Lapokat, jelentős hitelt vett fel és lényegében mindent elzálogosított. Ami ugye a mi szempontunkból azt jelenti, hogy ha tárgyalni akarunk, akkor ez a tárgyalás háromszereplős kell, legyen, mellettünk a tulajdonosnak és a hitelt biztosító banknak is ott kell ülnie az asztalnál. Szóval ez egy többszándékú tranzakció.
- A Fidesz-tag Tényi István több feljelentést is tett az ügyetekben, mégpedig a Népszabadság oldalán. Többek között azért is, mert elzárták előletek a személyes holmijaitokat is, nem fértek hozzá a személyes e-mailjeitekhez sem. És ez a helyzet még hétfőn sem változott.
- Nem, semmi nem változott.
- Elképzelhető, hogy ti magatok is jogi lépéseket tesztek?
- Ezt a szakszervezet és az üzemi tanács fogja eldönteni.
- A válaszodból azt gondolnám, hogy lesz ilyen lépés.
- Nem hiszem, hogy ez kizárható.
- A Magyar Posta hétfőn levelet küldött az előfizetőknek, hogy megszűnt a Népszabadság, ezt te mire véled?
- Lehet, hogy kommunikációs hiba… Mindenesetre nemrégiben – ez három hete történt – felhívott egy barátom, hogy egy fővárosi aluljáróban akart Népszabadságot vásárolni, ám az eladó már akkor azt közölte vele, hogy ez a lap megszűnt. Valamit tudhatott…
- Most a munkatársak egzisztenciális függőségben vannak, hiszen a munkaviszonyuk nem szűnt meg, csak éppen dolgozni nem dolgozhatnak. Meddig tartható ez az állapot?
- Nem sokáig. Sőt: már alig-alig. Pattanásig feszültek az idegek, bár kifelé a kollégák rendkívül higgadtan viselkednek.
- A mai állapot szerint eltűnik az a hang, amit ti képviseltetek?
- Lehet olyan döntéseket hozni, amelyek ideig-óráig képesek eltüntetni a kritikus véleményéket. De egy demokráciában, és talán most még abban élünk, szükség van a szabad sajtóra. És mi most azon dolgozunk, hogy ez a hang ne tűnjön el, ne legyen eltüntethető.
- Van-e, lehet-e jó vége ennek a történetnek?
- Lehet, de persze csak akkor, ha újra ott lesz a standokon, illetve az online felületeken a Népszabadság. Ezen dolgozunk, ezért küzdünk. Mindent elkövetünk, hogy eredményre jussunk. És mert örök optimista vagyok, hajlandó vagyok erre a tétre sokat feltenni.
- A Népszava szerkesztősége azért szurkol és ehhez, a maga lehetőségei szerint megad minden segítséget, hogy újra legyen konkurensünk.
- Köszönjük. És így lesz.
