(...) Ügyes vagyok! Mi több, szerintem tényleg zseniális. Ezt abból gondolom, hogy a Berci szemében az őszinte rajongást is láttam (...) ma reggel. Két legyet egycsapásra, muhaha! A Népszabadság szerkesztősége nagyobbat repült szombaton, mint száz rogántonyó együtt, mára meg az őszödi parasztot is kitakarítottam a Nagy Büdösből! Anyám, de jó vagyok! Amúgy meg pont leszarok én mindent sajtószabadságon vinnyogástól a szlovák lapok szolidaritásáig. Pecina nyála az én zacsimra száradt rá, és nem ezekére. Enyém lesz a Nemzeti Sport, a számottevő megyei napilapok rólam cikkezik majd: „Feljövő fényes csillagként jelentél meg Uram mámoros szemünk előtt, csodákat műveltél, hogy eloszlasd a bennünket körülvevő sötétséget és szkepticizmust; hitet adtál nekünk”. Ilyen előnyök mellett kit érdekel, hogy Lőrinc vagy valamelyik másik hasonló disznószaros gumicsizmában korzózik ezen a sajtószabadság nevű izén, és az én arcomat látják egyesek visszatükröződni a népszabi hátába döfött késen? Itt akkor van sajtószabadság ha én azt mondom! Márpedig én aszondom, hogy van és kész. Minden sajtó szabadon eldöntheti mennyit és milyen hangnemben ír Pinabubus Gyuriról, Szár Nyaló Tonyóról és a többi Voldemortról. Meg azt is, hogy ez mennyire éri meg neki. Mert ha valami világos kell legyen mindenki számára az az, hogy a 90 százalék visszaosztás például arra jó, hogy tartalékot képezzünk belőle váratlan helyzetek esetére. Úgyhogy továbbra is le lehet írni, hogy loptunk, csaltunk, hazudtunk, meg azt is, hogy nemzetmentő puritánok vagyunk. Kérdés, melyiket, mennyire érdemes.