Eddig általános volt a vélemény, ha az SPD komolyabb vérveszteség nélkül átvészeli a két szeptemberi tartományi választást, s a sok vitát kavart Kanadával megkötendő szabadkereskedelmi egyezménnyel, a CETA-val kapcsolatos szociáldemokrata vitát, akkor Gabriel legyőzhetetlen favorittá válik. Csakhogy az SPD bázisa mindez idáig nem akarta jóváhagyni az SPD elnökének jelölését, amit az is magyarázhat, hogy hiába nyerte meg az SPD mind a mecklenburg-előpomerániai, mind a berlini tartományi választást, az előbbi voksoláson öt, az utóbbin pedig 6,7 százalékos visszaesést könyvelhetett el. Marad tehát a párt ezekben a tartományi kormányokban, a szociáldemokrata tagság mégis keserű szájízzel vette tudomásul mindkét eredményt. Sokan úgy érzik, váltani kellene, s nem lenne jó ötlet a kormányfőhelyettesi és a gazdasági miniszteri tárcát is ellátó Gabriel kancellári jelölése.
A szociáldemokraták elnöke érzi is azt, hogy a kancellárkérdésben egyre kevesebben állnak mögötte – állítja a Spiegel. S ő is ismeri azokat a felméréseket, amelyek szerint az SPD-híveknek csak a fele voksolna rá, amennyiben közvetlenül választanák meg a kancellárt. A szociáldemokraták hangulata pedig aligha változik meg gyökeresen belátható időn belül, mert a következő hetekben össze kell állítani a 2017 szeptemberében esedékes parlamenti választáson induló szociáldemokraták listáját. Sokan tehát megtudják, hogy nem számít rájuk a pártvezetés. Az alsó-szászországi képviselők például a napokban bírálatok sorát fogalmazták meg a pártelnökkel szemben. Akadnak olyan vélemények az SPD-ben, amelyek szerint a párt örülhet, ha egyáltalán 22 százalék összejön Gabriellel, szerintük Martin Schulz jelölése esetén 25-30 százalék is reális lehet.
Erőteljesen kérdéses azonban, hogy Gabriel hajlandó lemondani a kancellárjelöltségről, így a hamburgi magazin szerint a pártban fokozódó idegességgel várják a pártelnök döntését. Akadnak olyan vélemények is: minél tovább kivár, annál nagyobb az esély arra, hogy mégsem indul a kancellári szék megszerzéséért.