- Mi a véleménye a Népszabadság tulajdonosának azon kijelentéséről, amely szerint amennyiben az újságírók összeállítanak egy nullszaldós üzleti tervet, akkor hajlandóak tárgyalásokat folytatni a közös jövőről.
- Ma Magyarországon egyetlen országos napilap sem működhet gazdaságosan, csak ha jelentős állami hirdetéshez jut. Pontosítok, még az államhoz közelálló nagyvállalatok hirdetéseire is szükség van. Ma viszont Magyarországon politikai hirdetési piac van, a baloldali médiumok gyakorlatilag semmilyen kormányhirdetést nem kapnak, és a piaci szereplők nem mernek hirdetni. Ebből az következik, hogy ilyen körülmények között nem lehet napilapot nyereségesen működtetni. Azért tartom rendkívül aljasnak ezt az ajánlatot, mert a kiadó ezt pontosan tudja, a közvélemény viszont nem. Mi is nem egyszer halljuk, hogy tartsák el a lapot akik olvasni akarják. Ez ilyen körülmények között sokkal magasabb példányszámnál sem lehetséges.
- És a Magyar Idők?
- Képzelje el milyen veszteséges lenne azzal a pár ezres példányszámmal. De hát dől belőle a kormány és a hozzá hű, vagy megfélemlített vállalkozói réteg hirdetése.
- Miért van az, hogy a világ más részeiben az ilyen napilapok nagy számban működnek?
Láposi Elza FOTÓ: NÉPSZAVA
- A világon általában az a gyakorlat, hogy a politikai napilapok nagyobb konzorciumok tulajdonában vannak, amelyeket a presztízsértékük miatt finanszíroznak ezek a cégek. Hozzá kell tenni, hogy az országok nagy részében az állam különböző kedvezményekkel segíti például a napilapok terjesztését, és ezzel a közvélemény tájékozódását.
- Magyarországon miért nincs ez így?
- Erre két válaszom van. Egyrészt, mert a kormány az őt kiszolgáló sajtót jelentősen támogatja, a többit elnyomja. Ez a gyakorlat azért is elfogadhatatlan, mert Magyarország Alaptörvénye előírja, hogy az államnak lehetővé kell tennie, hogy az állampolgárok tájékozódhassanak a közügyekben, hogy legyenek olyan médiumok, amelyek kifejezik a demokratikus közvélemény sokszínűségét.
- Térjünk vissza a nullszaldóhoz, hiszen a Népszabadság tulajdonosa akár hivatkozhatna is erre az Alaptörvény passzusra.
- Hivatkozhatna, sőt nagyon helyesen tenné, ha állami segítséget kérne a lap kialakult arculatának megőrzéséhez és további működtetéséhez. Emellett azonban az Alaptörvénynek van egy másik passzusa is, amely őrá, mint tulajdonosra vonatkozik. Ez pedig arról szól, hogy a tulajdonlással nem csak jogok járnak, hanem társadalmi felelősség is. Ez a null szaldós javaslat éppen ennek a felelősségnek az elhárítása. Nincs a világon még egy olyan kormány, amely a legtekintélyesebb napilapot hagyná bedőlni, és azzal mosná a kezeit kárörvendő mosollyal, hogy ez a tulajdonos hatáskörébe tartozó probléma, és hogy ilyen a piac. Kivéve persze a diktatúrákat. Hiszen egy valódi felelős kormány tudja, hogy a vezető napilap bedőlése egy országban nemzeti ügy, amely érinti az ország nemzetközi presztízsét is.
- A tulajdonos nem volt tisztában ezzel?
- A tulajdonosnak tisztában kellett lennie azzal, hogy milyen terméket vásárol meg, és azzal is, hogy Magyarországon ennek a terméknek milyen jelentősége van, ezért is fölháborító az amit most tesz. Tegyük fel, hogy jogos igénye a nullszaldó. Akkor is elfogadhatatlan az eljárás és a módszer, a dolgozók kizárása, nem is beszélve a lap szüneteltetéséről. Álságos az az érvelés, miszerint néhány nap múlva akár újraindulhat a lap kiadása. Mint napilapkiadó pontosan tudom, hogy egy ilyen probléma megoldása mennyi időt vesz igénybe, és milyen helyrehozhatatlan károkat okoz, ha egy napilap akár csak egy napot nem jelenik meg. Már az is fölfoghatatlan, hogy a tulajdonos nem kész koncepcióval, stratégiai tervvel érkezett. Most nagyon úgy tűnik, mintha azért vásárolta volna meg a Népszabadságot, hogy bezárhassa. Nyilván számít majd valamilyen ellentételezésre. Miért érheti ez meg neki másképpen?
