Török invázióról, az iraki szuverenitás nyílt megsértéséről beszél a bagdadi kormányzat és követeli a török csapatok kivonását Észak-Irakból. Ankara válasza azonban egyértelmű, múlt héten Binali Yildirim török miniszterelnök bejelentette: "Nem számít, hogy mit mond az iraki kormány, a török katonai jelenlétet fenntartjuk a Daesh – az Iszlám Állam arab elnevezése – legyőzése érdekében, valamint azért, hogy megakadályozzuk a demográfiai arányok erőszakos megváltoztatását Moszul térségében”.
Sőt, Recep Tayyip Erdogan török államfő azt is felvetette, hogy a kurd erőknek és síita milíciáknak nem is szabadna részt venniük a szunnita többségű Moszul felszabadításában. Csakhogy Irakban mindeddig az Iszlám Állam elleni több mint két éves harcban tulajdonképpen e két erő tud értékelhető eredményeket felmutatni. A síita milíciák a kormányhadsereg oldalán harcolnak, a Pesmerga (az Iraki Kurdisztán hadereje) ugyancsak a kormányerők szövetségese.
Jelentős szunnita harci egységek nincsenek jelen, az Irakban kisebbségben lévő szunnita lakosság többsége nem igazán tud túllépni a felekezeti feszültségeken és mindeddig nem sorakozott fel a terrorcsoport ellen harcoló erők mellé, a síita kormányt és a síita milíciák által támogatott reguláris hadsereget tulajdonképpen nagyobb ellenségnek érzik, mint a kalifa szunnita terrorcsoportját, amelyet színre lépésekor – a helyszíni tudósítások, fotók és videók szerint – felszabadítóként ünnepeltek.
Az Iszlám Állam Irakban nem véletlenül a szunnita többségű régióban hozta létre kalifátusát. Azóta nyilván sokban változott a helyzet, a szunnita lakosság is megtapasztalta a terrorcsoport rémuralmát, ám a kormány- és kurd fegyveres erők elleni bizalmatlanság tovább él.
Éppen ezért komoly távlati gondot jelent a jelenleg gyakorlatilag három részre – szunnita, síita, kurd – szakadt Irak egybentartása, egy olyan politikai megoldás megtalálása, amely áthidalja a felekezeti, etnikai ellentéteket. Addig is az első számú feladat az Iszlám Állam legyőzése és kiűzése az országból. A terrorcsoport kezén lévő területek az utóbbi hónapokban igencsak megcsappantak, az ország második legnagyobb városának, Moszulnak és vonzáskörzetének ostroma még márciusban megkezdődött.
A környék felszabadult, mára a város előtt állnak a síita milíciák, a kurd erők és a kormányhadsereg, őket támogatja az amerikai vezetésű nyugati katonai koalíció légiereje. A nyugati erők szárazföldi csapatokat nem, de úgynevezett tanácsadókat, kiképzőket, különleges egységeket ugyancsak küldtek Irakba, mindezt a bagdadi kormányzat jóváhagyásával illetve kérésére. (A pesmergát is nyugati kiképzők segítik.)
Ankara múlt pénteken segítséget ígért Moszul küszöbön álló végső ostromára, amely Bagdad és a nyugati katonai koalíció közlései szerint az elkövetkező hetekben várható. Mevlut Cavusoglu török külügyminiszter beszélt erről a spanyol külügyminiszter, Jose Manuel Garcia-Margallo látogatása kapcsán tartott sajtótájékoztatón.
„Készek vagyunk bármiféle segítséget nyújtani a Daesh elleni harcban Moszulnál”, mondta a tárcavezető. Cavusoglu azonban kifogásolta a síita milíciák részvételét az ostromban, állította, hogy jelenlétük nem békét hoz, hanem épp annak ellenkezőjét, csak súlyosbítja a problémákat. Úgy vélekedett, hogy a Törökország által kiképzett szunnita erőket kellene bevonni az ostromba.
A török „segítség” azonban kéretlenül jött. Először 2015 őszén érkeztek török kiképzők Észak-Irakba, szunnita fegyveresek segítésére és képzésére, majd idén nyáron a szíriai szárazföldi hadművelettel párhuzamosan, immár csapatok is érkeztek, Bagdad minden tiltakozása ellenére. Irak nem segítségnek, hanem megszálló erőknek tekinti a török csapatokat, amelyek ellen minden lehetséges csatornán tiltakozik. Múlt héten az iraki parlament határozatban ítélte el Ankara döntését, miszerint még egy évvel meghosszabbítják a török csapatok jelenlétét Szíriában és Irakban. A török parlament arra hatalmazta fel a kormányt, hogy további hadműveleteket hajtson végre a szíriai és iraki terrorszervezetek ellen, amivel az a gond, hogy Ankara terrorizmus értelmezése igencsak „sajátos”, mind belpolitikai, mind külpolitikai szempontból.
Törökország névlegesen ugyan az Iszlám Állam ellen küzd, de belföldön első perctől a kurd szervezetek (nem csak a nemzetközileg terrorszervezetnek tartott Kurd Munkáspárt /PKK) lettek a terrorellenes harc célpontjai, mára pedig a „gülenisták” is hasonló besorolás alá esnek. Szíriában és Irakban is kezdettől inkább a terrorcsoport ellen harcoló kurd erőket bombázta Törökország és az Eufráteszi Pajzs elnevezésű szíriai szárazföldi hadművelet is akkor kezdődött (augusztus 24-én), amikor a szíriai kurd milícia, a Népvédelmi Egységek (YPG) erői átléptek az Eufrátesz folyó nyugati partjára, és ellenőrzésük alá vonták Manbídzs városát.
A török hadsereg – egyáltalán nem titkoltan - azért lépett közbe, hogy megakadályozza egy kurdok által felügyelt összefüggő terület létrehozását határai közelében és azonnal azt követelte, hogy a YPG vonuljon vissza a folyó túlsó partjára.
Az államközi iraki-török feszültség az Eufráteszi Pajzs hadművelet nyomán tovább növekszik, múlt héten már regionális háború kirobbanásának lehetőségére figyelmeztette Törökországot az iraki kormányzat. Haider al-Abadi iraki kormányfő a tegnap a török csapatok iraki-szíriai mandátumának meghosszabbítására reagálva állította, valós háborús veszélyt rejt magában a török szárazföldi csapatok behatolása Észak-Irakba. Al-Abadi elmondta, kormánya már többször kérte Ankarától, hogy „ne avatkozzon be az iraki belügyekbe” és mint fogalmazott, attól tart, hogy a „török kaland regionális háborúba mehet át”. „A török vezetés magatartása elfogadhatatlan, és mi nem szeretnénk egy háborús konfliktusba keveredni Törökországgal”, szögezte le a bagdadi miniszterelnök. Bagdad leszögezte – megszálló csapatoknak tekinti a török erőket.
Eztán érdekes kölcsönös vörös szőnyeges üzengetés következett. Bagdadban bekérették múlt szerdán a török nagykövetet tiltakozva Ankara provokatív lépései, a török fegyveres erők iraki jelenlétének fenntartása, az ország szuverenitásának nyílt megsértése ellen. Válaszként az ankarai külügyminisztériumban is bekérették az iraki nagykövetet, akinek azért kellett vörös szőnyegre állnia, amiért az iraki parlament határozatban tiltakozott a török csapatok ellen. Mevlut Cavusoglu török külügyminiszter - a nemzetközi hírügynökségek híradása szerint – kijelentette, Törökország hosszú időn át szenvedett az iraki instabilitás nyomán kialakult terrorfenyegetések miatt és jelezte, országa teljes mértékben kiáll Irak biztonsága, stabilitása és területi egysége mellett.
Numan Kurtulmus kormányfő-helyettes pedig azt szögezte le, a török haderő jelenléte sem Irakban, sem Szíriában nem jelent megszállást. "Szó sincs megszállásról. Törökország katonai jelenléte elengedhetetlen a politikai rendezés és a terrorizmus elleni harc miatt" fogalmazott a török miniszterelnök-helyettes.