Várható volt, csak kiszámíthatatlan, merről jön a pofon. Az elmúlt több mint fél évtizedben – vagy ha beleszámoljuk Orbánék előző országlásának emlékezetes húzásait is („a nemzet nem lehet ellenzékben”, a „baloldal ráront a nemzetére”, stb), a mostani sunyi mélyütés pontosan beleillik a nemzeti együttműködés, meg a most meghirdetett új nemzeti egység gondolatkörébe. Valójában valami olyasmi történt, mint ami a múlt század első évtizedében Oroszországban: a bolsevikok a hatalom minden fontos pozícióját elfoglalták, és az akkoriban szokásos módon elhallgattatták a sajtót. Golyó, kötél, kardél jutott a mensevikeknek.
Civilizáltabb (ha nem is európaibb), 21. századi a magyar bolsevizmus: a parlamenti többség mindent visz alapon politizál. A kisebbségtől a levegőt, a megszólalás esélyét is elveszi. A Fidesz bolsevikjai pontosan tudják, hogy a szólásszabadság nem kifizetődő a számukra. A média a piacról él, a lapokat nem lehet életben tartani pusztán az olvasók pénztárcájából. A baloldalon nincsenek Mészárosok, Garancsik, nincs Mol és Szerencsejáték Zrt. Évek óta nem jutnak állami hirdetések, retorzióktól tartva a vállalkozói szféra sem mer hirdetni a baloldali lapokban, rádiókban, televíziókban. Még az annyira fontos népszavazási hirdetéseket sem adták fel a baloldali médiában, talán ennek "köszönhetik" az ötmillió távol maradót. És most széttárják a karjukat: szó sincs politikai bosszúról, csak üzleti megfontolásról. És a nyilvánosságnak szánt szájkosárról.
Orbánt nem zavarja a helikopterezés, írta utolsó címlapján a Népszabadság. Orbánt a Népszabadság zavarta.
