Nem tudom, hogy ez az írásom megjelenik-e alapban vagy sem, és ha igen, akkor a népszavazás előtt vagy után, mégis úgy érzem, reagálnom kell Johano Petik "Orbánnak ebben igaza van" című véleményére. Johano Petiknek elvitathatatlan joga volt, hogy nemmel szavazzon az október 2-i népszavazáson, azt azonban nem várhatta el, hogy mindenki ezt az álláspontot kövesse. Nem érzem megalapozottnak azt álláspontját, hogy a Népszavának a "nem" szavazatot kellett volna propagálnia. Az ettől eltérő álláspontok kifejtését nem tartom egységbontó törekvésnek, már csak azért sem, mert nem látom azt az egységet, amit ily módon meglehetne bontani. Ha egy kérdésre csak egyféle választ tartunk elfogadhatónak, akkor nincs értelme népszavazásra bocsájtani. Nyilván mindenki megütközne azon, ha szavazást írnának ki arról, hogy a rablógyilkosság továbbra is bűncselekménynek számítson-e?
A mostani kérdést úgy próbálták megfogalmazni, hogy egyetlen lehetőség felé tereljék a választópolgárokat. Mindazonáltal a kérdés tartalmaz egy logikai ellentmondást is. 2004 május elseje óta Magyarország is az Európai Unió tagja, így az Unió nem tekinthető külső hatalomnak, ami ránk akarja kényszeríteni az akaratát. A kérdés pedig ezt sugallta. Megítélésem szerint ez a népszavazás teljesen felesleges és kártékony volt, de el tudom fogadni, hogy mások ezt másként gondolják, és a véleménykülönbség miatt nem fogok senkit hazaárulónak tekinteni, de elvárom, hogy ők se tekintsenek annak engem, és természetesen mást sem, aki akár igennel, akár érvénytelenül szavazott. A szavazást megelőző kampány kifejezetten romboló hatású és drága volt. Ami az egység kérdését illeti: már láthatjuk, hogy a kormánypárti politikusok az érvénytelenség ellenére is arról beszélnek, hogy az ország többsége mögéjük állt.
