Az Orbán-kormány, akármilyen fontosabb ügyről is legyen szó, mindig nagyítóval olvasgatja a belső felhasználásra készült felméréseket, ez alapján dönt irányokról, és döntésekről, és ez nem volt másként a kvótanépszavazás esetében sem.
Ezeket a kutatásokat a Habony Árpád által távvezérelt - hivatalosan egyik fontos bizalmasa, Szalay-Bobrovniczky Kristóf londoni nagykövet tulajdonában lévő - Századvég Gazdaságkutató illetve a Győri Tibor, Orbán egykori jogtanácsosa kezében lévő Nézőpont Intézet végzi a kormány részére.
Rogán minisztériuma veszi át és elemzi ezeket a kutatásokat, ők irányítják a kampányokat, és kommunikálják az eredményeket a miniszterelnöknek. Rogán legfontosabb közvetlen munkatársa Habony mellett Dömötör Csaba parlamenti és Tuzson Bence kommunikációs államtitkárok. Hogy milyen kutatás jut el Orbánhoz, rajtuk múlik.
Az elmúlt hetekben - szeptemberben - már csak a Századvég tanulmányai kerültek be a kormányfő dolgozószobájába. Ennek az volt az oka, hogy a Nézőpont alacsonyabb számokat mért. Az ő 40 százalék körüli eredményeiket nem kerültek nyilvánosságra, és Orbán asztalára sem jutottak el. Egészen az utolsó napokig nem merték vagy nem akarták Orbánt szembesíteni ezekkel.
Az egyik legbeszédesebb részlete a kampányfinisnek az, hogy miközben Orbán heteken keresztül biztosra vette a diadalt, a terepen dolgozó kampánycsapatban mindenki tisztában volt vele, rég nincs valódi esélye az érvényes népszavazásnak.
A teljes cikket itt olvashatja!
Nem ismeri el a kudarcot a kormányfő
Mi is történt a referendummal az ötlettől a voksolásig? Mint azt a Népszava megírta:
Először is sikerült kiírni egy népszavazást, amelynek kérdése az Európai Unióval kötött nemzetközi szerződéseinket érintette, ami elvileg meg sem történhetett volna. A következő átfordulásban a népszavazás előtt már megjelent az üzenet, hogy ha érvényes lesz a referendum, akkor annak jogi következményei lesznek.
Amikor aztán nemzetközi jogászok sorra figyelmeztettek, hogy egy ilyen nemzetállami referendum legfeljebb az adott országon belül járhat jogi következményekkel, illetve ennek alapján Magyarország kezdeményezheti az uniós alapszerződés módosítását, csak ahhoz meg kell szereznie a többi tagállam jóváhagyását is, akkor egy lépéssel visszatáncoltak a kormányzati megszólalók. Jött a következő bukfenc: attól kezdve a magyar alaptörvény módosítása lett a központi üzenet, ezt jelentette be Orbán Viktor is a vasárnap esti bukás után tartott sajtótájékoztatón, majd hétfő délelőtti parlamenti felszólalásában is.
Az pedig már-már cirkuszi mutatvánnyal felérő átfordulás, ahogyan minden kormánypárti megszólaló kerüli még a kifejezést is, hogy érvénytelen volt a népszavazás, hogy vasárnap a magyar választók 60 százaléka azt üzente a kormánynak: nem lehetett megtéveszteni, félrevezetni a 15-18 milliárdos gyűlöletkampánnyal, a plakáterdővel, az olimpiai úszóversenyek közé telepített egyperces hazugsághíradókkal, mert ez a kormány akkor is hiteltelen, ha az alapproblémán, vagyis a menekültválság európai kezelésének módjain mindenképpen el kell gondolkodni.
Az érvénytelen és így természetesen eredménytelen népszavazásból – ahogy az egyébként várható volt – sikert kihozni, tényleg óriási kommunikációs trükk, de attól még, hogy a két szó már nem szerepel a Fidesz szótárában, a magyar emberek pontosan ismerik a jelentésüket.
S hogy akkor most mi következik?
Alkotmánymódosítás lesz, de nem tudni pontosan hogyan, mert ezt elfelejtette megmondani a miniszterelnök. Vélhetően azért, mert a kormány jogászai még nem találták ki a pontos szöveget, amivel szembe lehet menni az uniós alapszerződésekkel. Ha őszinték akarunk lenni, a választópolgárok elsöprő többségének ezekről a jogi szabályokról fogalma sincs, szavazatukkal vagy távolmaradásukkal arra mondtak igent vagy nemet vasárnap, hogy folytassa-e eddigi módszereivel a Fidesz-kormány a magyar társadalom átverését, vagy nem.