Pedig lenne mire válaszolni: amint azt múlt pénteken megírtuk, a Sporttörvény és a MOB Alapszabálya sem teszi lehetővé, hogy Szabó Tünde sportállamtitkárként tagja legyen az olimpiai bizottság elnökségének. A sportállamtitkár felfüggesztette ugyan MOB-elnökségi tagságát, ilyen lehetőség azonban nem szerepel sem a Sporttörvényben, sem a MOB alapszabályában.
A Sporttörvény szerint a MOB elnökségének nem lehet tagja állami vezető. A MOB alapszabálya pedig arról rendelkezik, hogy nem lehet tagja az elnökségnek központi közigazgatási szervek, a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló törvény személyi hatálya alá tartozó állami vezető.
Az elnökség feladata minden sportági szövetségnél, szervezetnél – így természetesen a MOB-nál – is az ellenőrzés, a jogszerű működés felügyelete, ennek hiányában a szükséges döntések meghozatala. A MOB állami milliárdokat oszt el támogatás formájában a sportági szövetségek között, ennek törvényességét kell felügyelnie, garantálnia az elnökségnek, amely arra is ügyel, hogy az alapszabálynak megfeleljen a napi működés.
Hogyan tudja ezt garantálni egy olyan elnökség, amelynek összetétele nem felel meg annak az alapszabálynak, amelynek betartását (is) ellenőriznie kell? Hogyan várhatja el a MOB bármelyik sportági szövetségtől a jogkövető működést, amikor a saját elnöksége nem felel meg a törvényi előírásoknak?
Budapest pályázik a 2024-es olimpia és paralimpia megrendezésére, egy olimpiai bizottsággal, amely a mai napig nem tudta rendezni a 2012-ben szabálytalanul összehívott közgyűlés utáni helyzetet – az Ítélőtábla vizsgálja, hogy a szervezet jelenlegi formájában törvényesen működik-e -, és amelynek munkáját olyan elnökség vezeti, amelynek összetétele a Sporttörvénnyel és a MOB saját alapszabályával is ellentétes.
Ebben a helyzetben hallgat a MOB. Ez a hallgatás többet mond minden szónál.
