Az interneten a múlt pénteki Betyársereg tüntetés képei keringenek: fekete pólós, agyontetovált, horogkereszttel „díszített” pólós férfiak és nők (emberek?) üvöltötték teli szájjal, hogy ők nem akarnak idegeneket. Hogy még teljesebb legyen a hangorkán, időnként bele-belekontráztak a Vér és Becsület (?) német fasisztái, hogy aztán megszólalhasson a francia és a svájci szélsőjobb „vendégeinek” halványabb kórusa is…
Egyszer már sikerült ennek a bandának beszennyeznie az ország háza előtti tér tisztességét. Egyszer már ugyanezek a Gonda-legények 2006-ban nyilvános klozetot „varázsoltak” a térre. Ha most nem is vertek tanyát, amit előadtak a Romantikus erőszak koncertjének keretében, az a magyar történelem legsötétebb éveit idézte. És mert ezt megtehették a szólásszabadság jegyében, meg is tették.
Ugyanakkor a tér másik oldalán a demokratikus ellenzék több száz aktivistája élőlánccal vette körül a törvényhozás épületét, hogy ezzel is kifejezzék, akár a saját testükkel is megvédik a demokráciát és az ország uniós tagságát. De a Betyársereg üvöltése, a fasiszta rock-banda „fajmagyarországot” követelő számai elnyomták a túloldalon Himnuszt éneklők hangját.
Ahogyan hetek, hónapok óta elnyomta a józanság hangját az idegenellenes uszítás hangja.
Ahogyan az emberekre öntött hazugságözönnel esélyt sem adtak a józan vitára, a közös gondolkodásra. Esélyt sem adtak, hogy mielőtt beterelnek egy értelmetlen népszavazásra, megbeszéljük, mit szeretnénk kezdeni a jövőnkkel.
Azt állítja veresége után a miniszterelnök, hogy győzött. Mi, "vesztesek" itt maradtunk a ránk szabadított békétlenséggel.
