Rádühödött a társadalom rovásírás-párti töredéke a népszavazásra. „Hiszen a migránsok egyre nagyobb térhódításával láthatjuk, a befogadó országok kultúráját a legkevésbé sem tisztelik, így nem is várható, hogy a székely-magyar rovás használata vagy elismertsége nőne velük.” A bevándorlók elveszik tőlünk a rovásírást.
Az sem tolerálható, hogy míg a magyar okmányirodák kifejezetten tiltják a rovás alkalmazását a személyi okmányokban, addig egy migránsnak olyan hatósági igazolványt állíthat ki, amelynél nem köt bele, milyen írással írja alá saját nevét. Magam sem írhatom így a nevemet a személyimbe: هزيمة يوجين. Közöltük már, hogy a rovás híveinek zöme nem képes értelmezni az ábrákat. Vannak falvak, ahol vicces kedvűek feje tetejére állították a rovásírásos település-táblákat, mégsem vette észre a turpisságot egyetlen vérmagyar sem. Annak ellenére sem, hogy már hódítja a magyar piacot a rovásírás-betűtészta.
Azt szeretnék a rovók, hogy „minden róni szerető választójoggal rendelkező magyar állampolgár rovással írjon alá”.
És igazuk is van. legyen hivatalos nyelve az országnak a rovásírás, belefér ez is a hülye rendszerbe. Rovással végtére nem lehet elkövetni olyan otromba nyelvi hibákat, mint szerte szana a magyardühben szenvedők az interneten. Abban nincs „Szent Magyar Nép”, „Nemzeti Kormány” „Miniszterelnök Úr, Akit Áldjon Meg A Jóisten”, satöbbi. Megokosodni látszik általa a sok helyesírási fogyatékos.
Rójunk hát!
Aztán ha valakinek egy okiraton zűrzavara támad, hogy hamisították a szignóját, majd leshet a latin betűs Magyarok Istenére.
