kvótareferendum;

- Mindenki másként

Erős túlzás lenne azt állítani, hogy népszavazni akaró tömegek ostromolták Újlipótváros szavazóköreit. Legalábbis vasárnap délelőtt és kora délután ilyen jelenetekkel nem lehet találkozni. 

De haladjunk sorjában. Hallgatván a kormányfő és munkatársai aktivitásra sarkalló felszólamlásaira, indulunk eleget tenni állampolgári és hazafiú kötelességünknek. Semmiképpen sem szeretnők hazaárulói státuszban ragadni „migráncs” ügyben. Ám a túlzott megfelelés szándék is fiaskóhoz vezethet, mert a nagy aktivitásban lám, mind két karikába „x” került.

No ha már így esett, nincs mit tenni. Ám lássuk mások ilyen ügyetlenek voltak? Igyekszünk minden korosztályt megszólítani és ebben segítségünkre van, hogy a huszonévesektől, a bottal és segítővel közlekedő aggokig a korfa valamennyi ágával találkozhatni.

A Gárdonyi Géza Általános Iskola előtt jól öltözött negyvenesnek látszó hölgy. Nem örül a kérdésünknek, hogy mikét vélekedik a 15 milliárdunkba kerülő akciónak.

- Nem akarom, hogy a lányomat egy arab vegye feleségül – sziszegi felénk és a beszélgetés ezen a ponton megszakad.
Próbálkozunk a Herman Ottóról elnevezett oktatási intézménynél is. Bottal is nehezen mozgó idős úr már szívesebben szóba áll velünk.

- Borzalmas volt ez a gyűlöletkeltő kampány, de ennél is szomorúbb, hogy az embereket milyen könnyű gyűlöletre uszítani. Kisgyerekként éltem át azt, hogy a származásunk miatt üldöztek minket és tudom mit jelent bujkálni, menekülni. Engem nem érdekel senki hite, bőrszíne, ha bajban van, segítek, ahogy tudok – mondja csöndesen.

Nála hangosabb egy hatvan körüli férfi, a két másik hasonló korú társának fennhangon magyaráz. Idézhetetlen erős szavakkal ostorozza a kormány egyes tagjait. Különösen a havonta 47 ezer forintból meg lehet élni szövegek és az úszómedencés luxuslakok bőszítik fel. Szóvá teszi az elszórt milliárdokat is. Kissé megszeppenve a heves kirohanástól érdeklődünk, mi a véleménye a népszavazásról. Válaszát azonban sajnos nem áll módunkban közölni, mert leginkább csak kipontozott sorok születnének.

Az iskola kapujából is látszik a következő helyszínünk a Budapest XIII. kerület Fischer Annie Alapfokú Művészeti Iskola, ahol szintén nem tapasztalunk tolongást. Kerékpár a vaskorlátnak támasztva, mellette fiatal és kétségtelenül csinos lány. A barátját várja, ő már túl van a szavazáson. Nem titkolja, érvénytelen lapot adott le.

- Nem vagyok híve az ellenőrizetlen bevándorlásnak, de ez a tömény gyűlölet, ami itt elöntötte az országot engem nagyon taszít. Végül az a plakát háborított fel a legjobban, amin azt írták, hogy a migránsok mennyi nőt erőszakoltak meg. A statisztikák szerint hetente egy magyar nőt gyilkolnak meg magyar férjek, élettársak és évente száznál több magyar lányt, nőt erőszakolnak meg, de a szakemberek szerint ez csak a jéghegy csúcsa, mert sokan nem mernek feljelentést tenni. Őket nem migránsok, hanem magyar férfiak erőszakolták meg, de a hatóságok gyakran az áldozatokat, vagy őket is felelőssé teszik. Hát ezért húztam két ikszet - búcsúzik, mert közben megérkezik a barátja is.

Tapasztalatink természetesen nem reprezentatívak és lapzártáig még népszavazási láz törhet ki a kerületben, de a 2014-es országgyűlési választásokhoz képest lanyhábbnak tűnik az érdeklődés.

Bárhogy alakul a végeredmény, a gyűlölet egy jó ideig még velünk marad.

A kötelező betelepítési kvótáról rendezett országos népszavazáson vasárnap 15 óráig a szavazásra jogosultak 30,66 százaléka adta le szavazatát a Nemzeti Választási Iroda (NVI) adatai szerint.