Az unióban is az egyik legalacsonyabb, 5 százalék alatti a hazai munkanélküliségi ráta és a válság óta nem volt ilyen magas a foglalkoztatás - dicsekedett a napokban Varga Mihály gazdasági miniszter. Ezt a rendkívül kedvező képet azonban jelentős mértékben árnyalta Madár István, a Portfolió vezető elemzője a Joint Venture Szövetség (JVSZ) makrogazdasági rendezvényén tartott előadásában.
A válság mélypontja óta folyamatosan emelkedett a foglalkoztatottság és ez a közmunka nélkül is igaz - ismerte el a vezető elemző. A munkanélküliségi ráta csökkenése is jó hír. Ugyanakkor ez a kép túl szép is ahhoz, hogy így igaz legyen - tette hozzá. A feldolgozóiparban például a cégek kétharmada már arra panaszkodik, hogy a munkaerőhiány a termelés korlátjává vált. A régió többi országa is hasonló gondokkal küzd, de Magyarországon ez vált az első számú problémává.
Azok az inaktívak, akik valamilyen módon jelzik igényüket a munkára, azok a munkanélküliek, akik aktívan keresnek munkát, illetve azok a közmunkások, akik valamilyen módon a nem elsődleges munkaerő piacon helyezkednek el, elvileg mintegy 600 ezres munkaerő tartalékot jelentenek Magyarországon. Mennyiségi probléma tehát papíron nincs, de a valóságban annál több a gond. Jelentősek például a régiós eltérések. Közép-Magyarországon egy bejelentett üres munkahelyre 3-4 munkakereső jut, míg Észak-Magyarországon attól függően, hogy közmunkásokkal, vagy nélkülük számolják, 22, illetve 45 munkakereső jut egy-egy meghirdetett munkahelyre.
A foglalkoztatottság 2007-2015 között a közmunkásokkal mindenhol növekedett, de ha őket leválasztjuk, akkor leginkább Közép-Magyarországon bővült, míg más régiókban csökkent, vagy stagnált - állapította meg az elemző.
Nemcsak területi okai vannak a látszólagos ellentmondásnak a bőséges tartalék és a munkaerőhiány között, a képzettségi különbségek is közrejátszanak. A szakképzett, vagy legalábbis valamilyen szinten a versenyszférában alkalmazható dolgozók már a hazai, vagy a külföldi munkaerőpiacon elhelyezkedtek. A közfoglalkoztatottak azonban gyakorlatilag zsákutcába kerültek és alig 10-13 százalékuknak van esélye bejutni az elsődleges munkaerő piacra - figyelmeztetett Madár István.
Ösztönözni kellene a belső mobilitást, bár a közhiedelemmel ellentétben ez most is működik, hiszen míg az elmúlt 10 évben az ország lélekszáma 250 ezerrel csökkent, Közép-Magyarország népessége 150 ezerrel nőtt. Nyugat- és Közép-Dunántúlon pedig fékezte a betelepülés a lakosság fogyásának mértékét.
Képzési programokkal és a közmunka programok újragondolásával lehetne javítani az egyre feszítőbb minőségi munkaerőhiányon - emelte ki az elemző. Béremelésekkel pedig az úgynevezett önkéntes munkanélkülieket lehetne visszacsalogatni a munkaerő piacra, azokat akik keveslik azt a jövedelmet, amit a munkájukért most kaphatnak. Lehetséges munkaerőforrás az államapparátus leépítése is, ami a hangzatos ígéretek ellenére inkább valamelyest még "hízott" is az utóbbi időben. Szóba jöhetnének még a külföldi munkavállalók, de ez úgy tűnik egyelőre kényes politikai kérdés.
Az elvándorlás pedig versenyképességi kérdéssé vált, erre utal World Economic Forum (WEF) 138 országot felölelő versenyképességi rangsora is, amelyen összességében a 69. helyet foglaljuk el 2016-ban. A ragsor számításakor figyelembe vett 12 pillér egyike a munkaerő-piaci hatékonyság, ami alapján csak a 80. helyezést értük el. A legnagyobb gond, hogy Magyarország nem tudja itthon tartani a tehetségeket - ezen a téren csak nyolc ország teljesít nálunk rosszabbul.
A munkajövedelmek, a bérszínvonal emelésével aligha lehetne hazacsábítani a külföldön dolgozókat, de fékezhetné a kivándorlás ütemét - mondta Madár István. Itt az államnak is lenne feladata, mert például az adóék, vagyis a nettó bér és a teljes munkaerő költség aránya főleg az alacsony jövedelműek esetében extrém magas. Ha nem is a magas adóék az elsődleges oka a hazai minőségi munkaerőhiánynak, azért át kellene gondolni, hogy a munkát terhelő adóztatás nagyon rossz Magyarországon. Időszerű lenne a lineáris (egykulcsos) személyi jövedelemadó újragondolása is, pontosabban ez azóta időszerű, amióta bevezették - tette hozzá az elemző.
A tőke, a munkaerő, illetve a termelékenység figyelembe vételével az elmúlt években Magyarország szinte kizárólag a munkaerő bővülésével ért el növekedést. Nem volt érdemi termelékenység növekedés - állapította meg Madár. Csakhogy a képzett munkaerő gyakorlatilag elfogyott, de a képzetlen is fogyóban, még a nyugdíjkorhatár emelése jelent némi tartalékot - tette hozzá. Ezért át kellene állni az innovatív gazdasági modellre, és egyre magasabb hozzáadott értékkel kellene termelni. Az innovációs kapacitások fejlesztése, a kutatás-fejlesztés, a képzett mérnökök, kutatók alkalmazása, a korszerű intézmények, az eredményeket befogadni képes vállalatok és az egyre komplexebb üzleti környezet kialakulása jelenthet kiutat. Át kellene alakítani az intézményi hátteret is, mert már a régióban is csak Horvátországot előzzük meg a versenyképességi rangsorban- figyelmeztetett a vezető elemző.