Az események valóságos dokumentumok és fikciós jelenetek egybegyúrásával elsősorban Szent–Györgyi életének utolsó hat magyarországi éveire koncentrál. Eközben filmszerű visszaemlékezések mutatják be, hogy mi történt vele az 1941 előtti években. Megismerkedhetünk azokkal a tényekkel, és eseményekkel, amelyek emigrációra kényszerítették a magyar tudománytörténet egyik legjelentősebb alakját.
Rendkívüli tudós, botcsinálta kém és egyes kortársa szerint „kalandor” politikus volt. Ugyanakkor még a történészek is úgy emlékeznek meg az 1944-es német megszállás utáni időkről, hogy ő volt az egyik legjelentősebb antifasiszta ellenállási csoport vezetője. Hitler már 1943-ban, a törökországi út után, majd 1944-ben, a megszállás előtti napon Klessheimben szemrehányást tett miatta Horthynak, és ugyanakkor kiadta a parancsot, hogy rabolják el a tudóst (és szállítsák Berlinbe, mert „személyesen akar végezni azzal a disznóval”).
Az oknyomozó újságírás módszerével készült regényt nevezhetjük akár „politikai kriminek” is. A könyv megjelenésének ideje szinte egybeesik születésének százhuszonharmadik (1893. szeptember 16.), halálának harmincadik (2016. október 22.) évfordulójához közeledve. Szent-Györgyi Albert a Nobel–díjat 1937. december 10-én vette át. A dokumentumregény új műfaji és történelmi megközelítésben kíván méltó emléket állítani ennek az egyedülálló tulajdonságokkal rendelkező és páratlan tudományos eredményeket produkáló személyiségnek.
