Szijjártó Péter;

- Szijjártó magyar és amerikai módon tálalva

1. rész. A legenda, avagy az MTI jelenti.

„Az exkluzív washingtoni Nemzeti Sajtóklubban - ahol csakis újságírók és közéleti személyiségek lehetnek tagok - telt ház várta a repülőtérről egyenesen oda érkező Szijjártó Pétert. A rendezvényt a klub egyik elegáns éttermében tartották, magyar borvacsorával egybekötve, s ez volt az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójának tiszteletére rendezett washingtoni megemlékezés-sorozat nyitórendezvénye.”

Itt jelentette ki állítólag igazmondó miniszterünk, hogy Magyarország nem szokott másokat bírálni, megadja a tiszteletet másoknak és más országoknak.

2. rész. A valóság a washingtoni klub honlapjáról.

Az intézmény tagja lehet nagyjából bárki – könyvtárostól, webmesterig -, aki megfizeti az évi 35-től 700 dollárig terjedő tagdíjat. 3500 tagot számlálnak. De ennek semmi jelentősége, hiszen esetünkben pusztán terembérletről beszélünk.

Az eseményt kár is máshol keresni, mint az „Étterem” menüpont alatt. Itt kissé már más az olvasat. Borvacsorát hirdettek a bérlők (a magyarok) az 56-os hét alkalmából. Lássuk a menüt: pogácsa, körözött, töltött káposzta, szalámi. Zöldsaláta kacsamájjal, zellerrel és almával. Fogasfilé kapros tejszínes gombával és rákfarokkal. Grillezett szarvasfilé, mandulakrokettel, grillezett körtével, és párolt zöldséggel. Somlói galuska.

Akik mindezért befizettek fejenként 80 dollárt, ráadásként kaptak egy mérsékelten érdekfeszítő Szijjártó-beszédet. Azért ezek után már nem kezeskedhetünk, hogy ott ugyanazt mondta, mint amit az MTI hosszan lehozott.