Minden negyedik európai lakos ki van téve olyan akusztikus szennyezésnek, amelynek negatív következményei vannak az egészségére, melyek az alvászavaroktól a szívproblémákig terjedhetnek. A zajterhelési határérték 65 decibel, mely felett már zajszennyezésről beszélünk.
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség felhívja a figyelmet arra, hogy ez a típusú szennyezés több mint 125 millió embert érint, az öreg kontinens területének egyharmada veszélyeztetett. A legzajosabb zónák a felmérések szerint Belgiumban, Luxemburgban és Hollandiában vannak, vagyis a legsűrűbben lakott területeken, a legcsendesebb Észak-Európában, Norvégiában, Finnországban, Izlandon és Svédországban, de az átlagosnál jobb a helyzet az alpesi tájakon, illetve a Földközi-tenger kevésbé felkapott partvidékein.
A „nyugodt övezetek” Európának alig 18 százalékát teszik ki. Csaknem 70 millióra tehető azoknak az európai városlakóknak a száma, akiknek – egyedül a közlekedés miatt – minden nap 55 decibelnél erősebb környezeti zajt kell elviselniük. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint ahhoz, hogy az esti alvás során jól kipihenhessük magunkat, a folyamatos háttérzaj erőssége nem haladhatja meg a 30 decibelt, az időszakosan jelentkező zajok intenzitása pedig a 45 decibelt.
Vannak városok, amelyek kiemelkedően zajosak, sok függ a közúti, a vasúti és a légiforgalom sűrűségétől, az ipari létesítmények jelenlétéről. A károkat, amelyeket a zaj okoz, nem szabad lebecsülni, ezek érinthetik a hallást, stresszt, magas vérnyomást, gyomorbántalmakat, és általában rossz közérzetet okozhatnak.
Különös figyelmet érdemelnek a gyerekek, főleg első éveikben. Az amerikai Wisconsin-Madison egyetem kutatói kísérletükben 100, 22-30 hónapos gyerekkel foglalkoztak és kiderítették, hogy nyugodt, csendes környezetben könnyebben és gyorsabban tanulnak meg új szavakat. Esetükben a halk, klasszikus zenei háttér a megengedett, sőt, ajánlott, mert jó hatással van a zajra.
Törvények természetesen mindenütt léteznek, de az optimális decibel elérése sok időt és figyelmet igényel, ezenkívül komoly beruházásokra is szükség van az egyes közösségek és intézmények részéről. Saját otthonukban az emberek is sokat tehetnek a zajok kiszűréséért. Ilyen a falak, a mennyezet szigetelése, a házi készülékek – televízió, rádió, magnetofon – hangjának szabályozása. Arról nem is szólva, hogy nem kellene mindig valaminek szólnia, ha hallgatják, ha nem.
Már pedig nagyon sok lakásban szinte soha nincsen csend, a család a tévé előtt alszik el, akkor kapcsolják le, ha valaki felriad álmából. Pszichológusok, természetgyógyászok lelki okokra vezetik vissza a „csendtől való félelmet”, azt vallják, hogy aki állandóan szándékosan zajban él, azért teszi, hogy ne hallja meg saját belső kérdéseit, és így nem kell azokra választ keresnie.
Nem egyedi, sőt, sajnos általánosnak mondható, hogy a különböző kereskedelmi egységek, plázák elképzelhetetlenek a folyamatos dübörgés nélkül. A wellness-központok elvileg a lecsendesedés, az ellazulást szolgálják. Mégis vannak olyanok, ahol - miután az ember sokféle módon kényeztette testét-lelkét - bemegy az öltözőbe és arcul csapja valami hangos, oda nem illő zene.
Az utcai zaj többségünknek már csak akkor tűnik fel, ha nincsen. A motorhangok, a fékcsikorgások, a szirénák hozzátartoznak mindennapjainkhoz. Ugyanakkor érthetetlen az, hogy az éjszaka kellős közepén, amikor üres a város, miért kell percekig nyomni a szirénát, és nem éppen szociális magatartásról tanúskodik az, aki ilyenkor „ízirájderezik” motorjával, vagy kérkedik 12 hengeres, 30 milliós sportkocsijának hangjával, esetleg megfejelve rádiójának bumm-bummjával, miközben egyre nő az alvászavarral küszködők aránya.
Sajnos, kevesen tehetik meg, hogy a zajok elől egy Ford Edge autóba menekülnek, amelyhez a cég egy különleges hangszigetelő rendszert fejlesztett ki, amelyet Active Noise Controlnak neveznek. Ez mikrofonokon keresztül nyeli el a zajokat. Az elv ugyanaz, mint az aktív fejhallgatók esetében, és úgy van beállítva, hogy csak a kellemetlen zajokat szűri ki.
A zajártalom nemcsak az embereknek okoz károkat, hanem a vadon élő állatoknak is. Sok állat számára különösen fontosak a hangjelzések akár a párkeresésben, akár az élelemszerzésben, és ha ezeket a hangokat megzavarják, a létüket veszélyeztetik.
Néhány faj képtelen túlharsogni a városi zajokat, vannak akik egyszerűen leszoknak a fajra jellemző időszakban történő dalolásról, néhányuk más időszakot választ. Az óceánban élő emlősök tájékozódása is romlott a közlekedés és a radarok használata miatt. Az akusztikus szmog megnövekedése miatt a cetek nehezebben tudnak kommunikálni egymással (a kékbálnák akusztikus buborékjának hatótávolsága a tizedére csökkent).
Jellemző, hogy még a Natura 2000 természetvédelmi területek egyötödénél is magasabb a zajszennyezés az Európai Unió direktívái által megengedett szintnél.
