Ma még nem tudjuk, hogy mi lesz az álságos népszavazás végeredménye. De azt pontosan lehet tudni, hogy a gyűlölet, amit már több mint egy éve tudatosan kelt a kormány, az itt marad. És a gyűlölet, ha nem találja gyűlöletének mesterségesen keltett tárgyát,majd keres mást.
Mert a gyűlölet itt volt és itt van. Itt volt az 1920-as évektől, és itt volt - van - a 2000-es években is. A nyílt gyűlöletet időről időre elfedte a külső kontroll, vagy erősebb volt a józan gondolkodók befolyása, de a gyűlölet elvetett magja kikel, rövidebb vagy hosszabb idő után. Volt, amikor több százezer honfitársunkban, volt, amikor egy szűkebb körben, egy cigány gyermek hátba lövésével találta meg az "elpusztítandókat".
Olvasom Závada Pál „Egy piaci nap” című művét. Döbbenetes a szembesülés azzal, egy évvel a háború vége után, egy évvel az után, hogy a magyar társadalomnak tudomásul kellett vennie, segítségükkel - vagy passzivitásukkal - több százezer magyar ember halálát okozták. Egy évvel azután, amikor nyilvánvalóvá váltak a fasizmus rémtettei, amikor iparszerűen gyilkolták az embereket. Egy évvel az után, hogy a koncentrációs táborok túlélői hazatértek. Egy évvel az után, hogy a zsidó magyar emberek levehették a megkülönböztetést jelentő sárga csillagot. Szóval ezek után egy évvel pogromokra került sor, zsidó embereket kínoztak, gyilkoltak meg Magyarországon, amikor azt mondták, hogy Auschwitz után már nem lehet antiszemitának lenni.
De lehetett, mert a 20-s évektől tudatosan elhintett gyűlölet megmaradt, beépült az emberek zsigereibe. És hiába az emberiség kulturált részének döbbenete és fogadalma: többé nem történhet meg, hogy embert származása, vallása miatt megöljenek. De nem régen fegyvert fogtak egy cigánygyerekre, mert a szélsőjobb cigány gyűlölete, a gárdák masírozása, és ennek tudomásul vétele, a társadalom jelentős részétől hagyta kikelni a magot.
Závada könyve beszámol arról is, hogy Rákosi - a hatalom megszerzése érdekében - nagygyűlést szervezett annak érdekében, hogy a munkások elégedetlenkedjenek, követeljék a rendcsinálást a feketézőkkel szemben, a még meg sem született "jó pénzzel" spekulálók ellen. Rákosi a nagygyűlésen nem kukoricázott, ízes fordulatában meg is fenyegette a spekulánsokat, hogy fel kell húzni őket az akasztófára. A fenyegetőzést félelmetesen felmorajló helyeslés követte. És megtörtént a lincselés, embereket öltek.
Ízes fordulatokban ma sincs hiány. Az egyik politikus leányának megerőszakolásáról vizionál, a szakértő lövetésről, sortűzről beszél, a harmadik háborúról szól, a plakátok fenyegetnek, és lehetne folytatni a felelőtlen hangulatkeltést. A gyűlölet megerősítésre talál, és ha nem találja a külföldiben, akkor majd megtalálja itthon gyűlöletének tárgyát. Lehet először a hajléktalanokat, aztán a cigányokat, majd a zsidókat gyűlölni, és nemcsak elméletileg a zsigereikben, hanem megkeresik majd a fizikai formáját is. És ne gondolja senki sem, hogy ő egyik sem. Csak elhatározás kérdése, hogy ki, mikor következik.
Másodika után a gyűlölet itt marad, hogy azután mi történik? Kikel majd az elvetett mag, az a józan, felelős, humanista gondolkodóktól függ, és attól is, hogy passzívak maradtak-e az emberek.
