Lapjuk népvándorlással kapcsolatos írásainak olvasása nyomán megerősödött bennem magyarságom miatt érzett szégyenem. Eddig is tudtam, hogy nemzeti tragédiáink nagy része hagyományos széthúzásra való hajlamunk számlájára írandó, de "oly sok balszerencse" után azt gondolná az ember, hogy végre már okulunk hibáinkból. De nem ezt tapasztaljuk, sőt azt, hogy még a magát baloldalinak mondó sajtó is, amelynek pedig döntő szerepe lenne a közös gondolkodás kiformálásában, állást foglal az egységbontó törekvések oldalán. Orbánék politikai döntései, persze, általában nem dicsérni valók, amit azonban a népvándorlással kapcsolatban akarnak tenni, kivételnek számít.
Az ál-baloldal úgy támadja őket, mintha egyenesen géppuskacső elé akarná nálunk állítani a kormány a migránsokat. Pedig amiről a népszavazás szól - bár a migráció volt a kiinduló ok - csak közvetve szól a kormány migránsokkal kapcsolatos politikájáról: csupán annak kinyilvánítását kérik a választóktól, hogy követeljük magunknak a jogot arra, hogy magunk dönthessük el: kiket akarunk befogadni, kiket nem, hány embert akarunk befogadni, nem többet. Jó lenne, ha a Népszava ezt a követelést támogatná a "nem" szavazat propagálásával, ahelyett, hogy pártpolitikai üggyé próbálják változtatni a népszavazás tétjét. Ezt még akkor sem lehetne helyeselni, ha az újság az igazi baloldal pártján állna.