Simon Peresz;

FOTÓ: Jordan Pix/Getty Images

- Simon Pereszt gyászolják

A világ egy sor vezetője is részt vesz Simon Peresz volt izraeli elnök pénteki jeruzsálemi temetésén. A 93 éves korában szombat hajnalban elhunyt politikus búcsúztatására Barack Obama jelenlegi, Bill Clinton volt amerikai elnök és a demokrata elnökjelölt Hillary Clinton, Károly brit herceg, Francois Hollande francia és Joachim Gauck német elnök is elutazik.

Szerda hajnalban halt meg Simon Peresz, az izraeli belpolitika történetének egyik legnagyobb alakja, Legfontosabb feladatának a palesztinokkal való megbékélést tartotta. Számos békekezdeményezés fűződik a nevéhez. Nem rajta múlt, hogy mára megrekedt a közel-keleti békefolyamat.

Peresz napok óta kómában volt, s kedden azt közölte az őt kezelő Seba kórház, tovább romlott az állapota. Évek óta egészségügyi problémákkal küzdött, ő azonban magát sem kímélve tett meg mindent a békéért. Szeptember közepén agyvérzést szenvedett. Azóta sem tért magához.

Sugárzó derűlátással vallotta: lehetséges a béke a palesztinokkal, s az izraeliek és az arab lakosság közötti békés egymás mellett élés. Sosem adta fel a reményt. „A derűlátóak és a borúlátóak ugyanúgy halnak meg. Csak másként élnek. Én inkább optimistaként élek” – fejtette ki 2005-ben a Newsweekben.

1923-ban, Lengyelországban született, 1934-ben vándorolt ki az akkori Palesztinába. Első ízben 1959-ben választották be az izraeli parlamentbe, a Knesszetbe. Védelmi miniszterhelyettes lett, e posztot 1965-ig töltötte be. Az izraeli atomprogram atyja számos további kabinetben szolgált miniszterként.

Évtizedeken át ő számított az örök másodiknak. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy sokáig Jichák Rabin számított legnagyobb riválisának a Munkapártban, s rendre vesztett a pártelnökválasztásokon Rabinnal szemben. 1977-ben aztán mégis pártvezető lehetett, miután Rabin lemondott felesége korrupciós ügye miatt. Ekkor néhány hónapig átmenetileg a kormány munkáját is irányította, ám miután a jobboldali Likud megnyerte a választást, pártja ellenzékbe szorult. Legközelebb 1984-ben lehetett kormányfő egy a Likuddal kötött koalíciós megállapodásnak köszönhetően. Két évig állt ekkor a kormány élén, majd átadta helyét Jichák Samir Likud-vezetőnek.

1992-től külügyminiszterként szolgált Rabin kormányában. Az Egyesült Államok közvetítésével tárgyalásokat folytattak Jasszer Arafat palesztin vezetővel a megbékélésről. Megszületett az Oslói Egyezmény, amelyért Peresz, Rabin és Arafat 1994-ben megosztva kapták meg a Nobel-békedíjat. Rabin megölése után, 1995-ben ideiglenesen ismét a kormány élére került, de a következő év májusában elbukott Benjamin Netanjahuval szemben. Az izraeliek ekkor választottak először közvetlenül kormányfőt.

Ettől fogva az elnöki tisztség megszerzésére koncentrált. A 2000-es elnökválasztáson vesztett Móse Kacavval, a Likud jelöltjével szemben, elsősorban azért, mert hazájában népszerűtlen volt a békefolyamat. 2007-ben aztán már a Knesszet választotta meg államfőnek, hét évig tölthette be a tisztséget. Ekkor már 49 év telt el azóta, hogy megszerezte első parlamenti mandátumát.

Az egyik róla szóló könyv a „Békepolitikusnak és nacionalista” címet viselte. Miközben ugyanis elkötelezetten lépett fel a békéért, ő is támogatta a rendkívül szigorú határvédelmet, illetve a terrortámadások utáni megtorló akciókat. (A palesztin radikális Hamász tegnap „örömét” fejezte ki halála kapcsán). Ugyanakkor mindig elkötelezetten lépett fel a két állami megoldásért a Közel-Keleten, ami miatt rendre két szék között a pad alatt találta magát: túl enyhe volt a radikálisok, túl radikális a „galambok” számára. Idősebb politikusként a populizmussal szembeni mérsékelt politizálás példája lett. Igazi szakpolitikus, aki sosem ígért megvalósíthatatlant.