A sportvezető érdeklődésünkre, hogy nem gondolkozik-e azon, az összeférhetetlenség miatt megválik valamelyik tisztségétől, az alábbi írásos választ küldte: „A jogszabályi kötelezettségeimnek eleget téve, az államtitkári megbízatásom idejére felfüggesztettem, ezzel szüneteltetem a MOB elnökségi tagságomat, nem kívánok lemondani a tisztségemről.”
A kérdés a 2013-as, Caliban rendezett maratoni kajak-kenusok jutalma körül zajló bírósági per során lett nagyon aktuális. Szabó Tünde 2013-ban a MOB elnökségi tagjaként megszavazta, hogy a kajakosok 216 millió forintos jutalmát az EMMI fizesse ki, most azonban sportért felelős államtitkárként a MOB-bal fizettetné ki ezt az összeget. Azzal a MOB-bal, ahol továbbra is elnökségi tag.
A MOB-elnökségi tagság felfüggesztése a gyakorlatban úgy fest, hogy az érintett nem jár ülésekre, de továbbra is tagnak számít. Ez azt jelenti, hogy a helyére nem lehet mást beválasztani a testületbe és a határozatképesség megállapításánál is be kell őt számítani, a tanácskozások jegyzőkönyveiben Szabó Tünde úgy jelenik meg, mint elnökségi tag, aki nem vett részt az adott ülésen.
Jogilag nem támadható a sportért felelős államtitkár lépése. Léteznek azonban olyan fogalmak is, mint etika, jó ízlés, elegancia, ezekkel nehezen lehet jellemezni Szabó Tünde hozzáállását, arról nem is beszélve, hogy a maratoni kajakosok perében a sportállamtitkár Szabó Tünde csatázik a MOB-elnökségi tag Szabó Tündével…
A kajakosok ügyét tárgyaló Fővárosi Törvényszék első fokon a sportolóknak adott igazat, nem kétséges, hogy az ítélet írásba foglalása után a vesztes fél – az ítélet szerint a MOB-nak kell fizetni – fellebbez a határozat ellen. Szabó Tünde első fokon nyert, hiszen nem az EMMI-nek kell állni a számlát, és biztosak lehetünk benne, hogy másodfokon is a győztes oldalon lesz. De vajon tényleg nyertes-e? És nyer-e ezzel a magyar sport?