A Balkán történelme azt mutatja, első látásra jelentéktelennek tűnő dolgok akár véres konfliktussá terebélyesedhetnek. A nyolcvanas években például, kivált Slobodan Milosevic 1987-es hatalomra kerülése után a belgrádi média tudatosan nagyította fel a koszovói albánok szerbek elleni túlkapásait. A következményeket mindenki ismeri. Háború, több mint százezer halott, több százezer menekült, majd a folyamat vége Jugoszlávia szétesése, illetve később Koszovó elszakadása lett.
Boszniát a daytoni megállapodás volt hivatott egybetartani. Az Ohio állambeli városban tartott háromhetes konferencián született megállapodás arról, hogy két entitás jön létre, amelyet az összterület 51 százalékát alkotó Bosznia-Hercegovinai Föderáció és a 49 százalékot kitevő Szerb Köztársaság alkot, saját parlamenttel. Kezdetben erőteljes nemzetközi katonai jelenléttel tartották egybe ezt az országot, amely most sem igazán életképes. A gazdaság romokban hever, a bevétel nagy része elmegy a túlbonyolított államrendszer fenntartására.
Hogy van-e jövője Boszniának, e tekintetben lehetnek azért kétségeink. A vasárnapi, a boszniai szerb területen megrendezett népszavazás olyan folyamatokat indíthat azonban el, amely akár a szétesést eredményezheti. A vasárnapi népszavazáson látszólag jelentéktelen kérdésről volt szó. A boszniai Szerb Köztársaságban január 9-ét tartják a köztársaság napjának. 1992-ben ezen a napon Paléban, a boszniai szerbek "nemzetgyűlésén" kikiáltották a Bosznia-Hercegovina Szerb Köztársaságot, amelyet a szövetségi állam, Jugoszlávia önálló köztársaságává nyilvánították. Néhány hónappal később nevezték át boszniai Szerb Köztársasággá.
Ez mintegy válaszlépés volt arra, hogy Szlovéniát és Horvátországot követően Bosznia 1991 októberében a Jugoszláviától való függetlenedéséről szóló határozatot fogadott el. A szerbek döntésére reagálva az országban élő bosnyákok és a horvátok végül függetlenségi népszavazást rendeztek - amelyet a szerbek bojkottáltak -, és kikiáltották az ország függetlenségét, ez vezetett végül a háború kirobbanásához. A több mint százezer halálos áldozatot követelő 1992-1995-ös boszniai háború idején a nemzetközi közösség nem ismerte el a boszniai Szerb Köztársaság létezését.
Január 9-e vallási szempontból is fontos a szerbek számára. Az ortodox karácsony utáni harmadik napon Szent István diakónus, az első keresztény vértanú emléknapja is. A boszniai alkotmánybíróság pedig éppen azért minősítette a köztársaság napjának ünneplését diszkriminatívnak és alkotmányellenesnek, mert voltaképpen kizárja az ünneplésből a szintén az országrészben élő katolikus horvátokat és a muzulmán bosnyákokat.
A boszniai alkotmány, valamint a boszniai Szerb Köztársaság alkotmánya egyébként lehetővé teszi, hogy az országrész népszavazást írjon ki saját hatáskörébe tartozó kérdésekben. Ezek közé tartozik az országrész ünnepnapjainak kijelölése is. A boszniai alkotmánybíróság szerint azonban a boszniai Szerb Köztársaság ünnepeiről szóló törvény nem áll összhangban az ország alaptörvényével. A felülvizsgálatot Bakir Izetbegovic nyújtotta be az alkotmánybírósághoz, amit felháborodással fogadtak Banja Lukában.
Valójában elsődlegesen nem is a vasárnapi referendum okozott aggodalmat. A népszavazás voltaképpen nem is a köztársaság napjáról szólt, sokkal inkább "főpróbának" szánták, egy várhatóan 2018-as népszavazás előtt, amikor majd a boszniai Szerb Köztársaság függetlenségéről dönthetnének az ott lakók. Milorad Dodik, a boszniai szerbek vezetője hétfőn, az eredmény bejelentése után azt közölte a köztársaság napjáról, nem pedig az országrész státusáról volt szó vasárnap, ám ha eljön az ideje, pártja fontolóra veszi a függetlenségi népszavazás kiírásának lehetőségét is.
Húsz év óta nem volt példa ilyen mértékű politikai feszültségre az országban. Dodik ugyanakkor, bármit állít is, nem saját népének érdekeit tartja szem előtt, sokkal inkább saját előmenetelét. Korábban mérsékelt vezetőnek tartották, később azonban felismerte, a nacionalizmus szításával elérheti azt, hogy a boszniai szerbek megkérdőjelezhetetlen vezetőjévé váljék. Miután szembement az alkotmánybíróság döntésével, szankciókat is kiróhatnak rá. Bakir Izetbegovic, a háromtagú boszniai államelnökség bosnyák tagja, és egyben soros elnöke pedig úgy vélte, Dodik úgy végzi majd, mint Szaddám Huiszein, Miamer Kadhafi, vagy Slobodan Milosevic.
Mint fogalmazott, Dodik szembemegy az Egyesült Államokkal, az Európai Unióval, az alkotmánybírósággal és számos más intézménnyel, és ennek meglesznek a következményei. "Olyan újfajta konokságot tapasztalhattunk, amely túlmegy minden határon. Láthattuk ilyet az utóbbi néhány évtizedben a szerb és szerbiai vezetőktől, és azt is láttuk, hogy ez hogyan végződik" - tette hozzá.
Elemzők szerint a politikus az alkotmánybírósággal való szembeszállással, illetve a népszavazás eredményességével voltaképpen a boszniai intézményrendszer gyengeségét kívánja bizonyítani. Dodik törekvéseinek és a népszavazás kiírásának bírálói azonban úgy vélik, a köztársaság napjának megtartása megbolygatja az ország amúgy is törékeny egységét, hiszen saját köztársaság napi ünnepséget nem tarthatna egy országrész.
A legnagyobb kérdés, mi lesz Bosznia sorsa? Sokan úgy vélik, eddig túlságosan is csendes volt a kérdést illetően az Európai Unió, Brüsszel azonban nem engedheti meg magának a helyzet további elfajulását, ezért közbeléphet. Még Dodik letartóztatásának lehetősége is szóba került, egy ilyen lépés azonban kétélű fegyver lehet, ezzel csak még jobban kiváltanák a szerb lakosság haragját. A szarajevói államügyészség be is idézte Dodikot, mivel megsértette az alkotmánybíróság döntését.
Valószínű azonban, hogy a szankciókat nem ússza meg Dodik. Erre utalt múlt héten az osztrák Valentin Inzko a nemzetközi közösség bosznia-hercegovinai főképviselője is. Bejelentette, hogy ha a népszavazással az entitás politikai vezetői, illetve a népszavazás megszervezői bűncselekményt követtek el, így büntetőintézkedésekkel kell számolniuk.
„Legalábbis ez az én véleményem, szerintem lehetőség van a szankciók foganatosítására. Először persze a béke végrehajtásával megbízott tanáccsal is egyeztetnem kell minderről. A tanács eddig nem mutatott hajlandóságot a büntetésekre, ugyanakkor mind több tagtól hallom, hogy ez nem mehet így tovább, valamit tenni kell. A referendummal a Boszniai Szerb Köztársaság megsérti a daytoni békemegállapodást, hiszen nem tartja tiszteletben egy daytoni intézmény döntését. Ez az intézmény az alkotmánybíróság” – érvelt Incko a Magyar Szó beszámolója szerint.
A fenyegetést nem biztos, hogy követik tettek. Már nem először fordult elő, hogy Dodikot büntetőintézkedésekkel akarták sújtani, a haragos kijelentések nyomán azonban semmi nem történt. Igen ám, ha azonban a nemzetközi közösségek most sem tesznek semmit, akkor félő, hogy a boszniai szerb vezetés következő lépése valóban az elszakadásról szóló népszavazás kiírása lehet. Dodik mindenesetre azt állította, a referendummal senkit sem fenyegettek.
Az Európai Unió, valamint az Egyesült Államok diplomatái szintén ellenezték a referendumot, amely szerintük ellentétes a daytoni békeszerződésben foglaltakkal. Az országban élő bosnyákok és horvátok vezetői pedig attól tartanak, hogy a boszniai szerbek megerősödésével meggyengülhet a szövetségi vezetés, és az ország egyébként is törékeny központi irányítása, ami valóban az ország kettészakadásához vezethet.
Banja Lukában a referendum után az élet megy tovább, s nagy változások azért nem várhatóak, hiszen eddig is megünnepelték január 9-et, ezután is meg fogják. Az azonban mindenképpen új elem, hogy a szerb vezetés szembement az alkotmánybírósággal.
Az egész ügy Belgrád, s Aleksandar Vucic szerb miniszterelnök számára a legkellemetlenebb. Vucic az eredményes népszavazás után (55 százalékos volt a részvétel) nem azt emelte ki, hogy a szavazók 98,1 százaléka voksolt a szerb vezetés javaslata mellett, legnagyobb eredménynek azt nevezte, hogy békében zajlott le a referendum. Megismételte azt a sokszor hangoztatott tézisét, nem az a fontos, mi volt a régióban a múltban, hanem az, mit hoz a jövő.
Ezzel nyilvánvalóan elhatárolódott a népszavazástól. Mást nem is tehetett volna. Már kezdettől fogva ellenezte annak megrendezését. Szeptember elején Tomislav Nikolic elnökkel kiadott közleményében közölte, nem támogatja a népszavazást. Mint fogalmaztak, ennek ellenére nem akarják befolyásolni Bosznia-Hercegovina főként szerbek lakta országrészének törvényesen megválasztott vezetőit.
Kiemelték, hogy Belgrád tiszteletben tartja Bosznia-Hercegovina és a boszniai Szerb Köztársaság területi egységét. Kijelentették, annak ellenére, hogy nem mindig egyeznek Belgrád és Banja Luka álláspontjai, Szerbia mindig támogatni fogja a boszniai szerbeket.
Dodik megsértődött a szerb vezetők kijelentése kapcsán. Leszögezte, „problematikussá vált” a tárgyalás Vuciccsal.
A szerb miniszterelnöknek azért nagyon kellemetlen az egész ügy, mert hazája az Európai Unió tagja akar lenni, Dodik azonban olyan lépést tett, amellyel szembemegy Brüsszellel. Vucic nem állhatott mellé, de azt sem mondhatta, hogy közömbös számára a boszniai szerb közösség döntése. Egy esetleges ilyen kijelentésre azonnal lecsapnának a szerb nacionalisták.
Vucic fontos előadást tartott a minap a New York-i EastWest Institute-ben (EWI). Arról biztosította hallgatóságát, hogy Szerbia a régió stabilitásáért és a békéért száll síkra. Nincsen az a politikai ár, amit ne lenne hajlandó megfizetni a béke megőrzésének érdekében, nyomatékosította a kormányfő. Ezúttal is leszögezte, Szerbia nem támogatja a Boszniai Szerb Köztársaságban megtartandó népszavazást, ugyanakkor támogatja a Boszniai Szerb Köztársaság területi integritását, összhangban a daytoni békemegállapodással. „Nehéz időket élünk. Szerbiának sikerült meghatároznia pozícióját és ehhez sziklaszilárdan tartja magát. A régióban uralkodó helyzetet azonban igencsak aggasztónak találom. Azt megígérhetem, hogy Szerbia megőrzi a régióban a békét” – fogalmazott Vucic.
Mindez azért rendkívül fontos kijelentés, mert arra utal: hiába lépnek a boszniai szerbek az elszakadás útjára, nem kapnak jelentősebb támogatást Belgrádtól, így a mostani helyzetet nem lehet összehasonlítani azzal, amely kiváltotta a délszláv válságokat.
