A Virág Judit Galériában már több elveszettnek hitt magyar műkincs bukkant fel. Elég Berény Róbert Alvó nő fekete vázával című festményét említeni, amelyet egészen addig elveszettnek hittek, amíg Barki Gergely művészettörténész meg nem pillantotta a Stuart Little, kisegér című film díszletében. A képet végül a Virág Judit Galériában árverezték el.
Virág Judit galériavezetőnek és művészettörténésznek köszönhetően most a huszadik századi magyar festészet egy másik kiemelkedő alakja, Vaszary János műve, a Halászat a Balatonon került elő évtizedek után. A kép után nyomozva a szakember egy eddig nem vizsgált, irattári anyagot tanulmányozott át. Kutatás közben olyan információ birtokába jutott, amely bizonyítja, hogy a magyar modernizmus egyik legérdekesebb festménye, Vaszary Víz alatti világ című, grandiózus képe is túlélte a második világháborút.
Vaszary János 1928-ban festette meg a nyolc méter hosszú képet a Tihanyi Biológiai Intézet számára. A frízszerű festményen, amelyet mindössze reprodukcióról ismer a szakma, mintegy óriási tengeri akváriumban, korallok, csíkos, nagyszemű halak és és pöttyös békák lebegtek. A monumentális festmény eredetileg a Balaton élővilágát lett volna hivatott bemutatni, ám a műre két évig készülő Vaszaryt inkább az olasz tengerpart mediterrán faunája ragadta meg.
A Víz alatti világ különös sorsa Virág Juditnak köszönhetően hosszú évtizedek után újra téma lehet a művészettörténészek és a kutatók között.
Vaszary képe nemcsak Horthy-rendszerben, hanem a kommunizmusban is kiverte a biztosítékot, túl modernnek és túl “fantáziadúsnak”, valóságtól elrugaszkodottnak ítélték. A második világháború befejezése óta senki nem tudott a pannó nyomára bukkanni. A szakma azt hitte, hogy az óriási festmény a háborúban egy bombázásban elpusztult. Egészen mostanáig, amikor is kiderült, hogy a pannó kistestvérének számító, a Halászat a Balatonon című, szintén elveszettnek hitt festmény előkerült, amely végig a legkézenfekvőbb helyen volt: a tihanyi Magyar Biológiai Kutatóintézet (ma Balatoni Limnológiai Intézet) épületében.
A művet Virág Judit fedezte fel az intézet falán: kiderült, hogy az elveszettnek hitt kép tulajdonképpen végig szem előtt volt. A kaposvári levéltárban történt kutatásai alapján a művészettörténész arra is rájött, hogy a monumentális, 8 méteres pannó nem semmisült meg a háborúban; több dokumentum is bizonyítja, hogy 1959-ben még megvolt.
“A legfontosabb kérdés azonban még mindig megválaszolatlan. Hol lehet a pannó? Egy bizonyos, a tihanyi kutatóintézetben, ahol a másik kép előkerült, nincs. G. Tóth László professzor, az intézet jelenlegi igazgatója elmondta, hogy az egész épületet tüzetesen átkutatta, de nem akadt a nyomára.” - mondja Virág Judit, aki bízik abban, hogy miután a háborúban bizonyosan nem pusztult el, és Vaszary másik képe előkerült, a nyolc méteres pannó is előbb-utóbb elő fog kerülni.
